Az életmódváltás végső kulcsa
Mire kell fókuszálni ahhoz, hogy tartós változást érjünk el az életmódunkban?
Rengetegszer hallom és olvasom az „EdzésMester Alakváltó Program” résztvevőitől is, hogy „hogyan vegyem rá magam erre vagy arra”, vagy „nem tudok ellenállni a csokinak”, vagy „mit csináljak, ha egyszer szeretek főzni”. Ilyen és ezekhez hasonló problémákkal a túlnyomó többség szembesül az elhatározása során.
Nagyon kevés olyan ember létezik, aki elhatározza, hogy mit szeretne elérni és aztán rendíthetetlenül teszi, amit kell, és a leghatékonyabb vezetőket megszégyenítően határozottan parancsol a szájának, hogy mit eszik mikor és mennyit, illetve a testének, hogy mikor és mennyit edz. Ezek az emberek érik el mindig a leglátványosabb eredményeket. Ám általában ezekre az emberekre lesznek a leghamarabb irigyek mások, és ezekre mondják, hogy „ő olyan ügyes” (jó esetben) vagy – sokkal gyakrabban – „ő olyan szerencsés”. A mai motivációs anyagban kísérletet teszek arra, hogy megmutassam, mije van ezeknek az embereknek, ami a többségnek nincs, és hogy mire kell fókuszálnod, ha ilyen eredményeket szeretnél.
A fiam egyik alaptétele, hogy mindnyájunknak vannak olyan hiedelmei, amelyek meghatározzák az ember alapvető világnézetét, látásmódját. Olyannyira, hogy ugyanazt a tényt vagy eseményt két ember akár teljesen különbözően élhet meg. Ez eddig rendben is volna, láttunk már ilyet. Viszont ha belegondolunk, akkor az, hogy hogyan élsz meg bizonyos dolgokat, hatással van arra, hogy hogyan reagálsz rájuk. Ha élcelődnek rajtad, megélheted ezt sértésnek is, és mérges leszel, de megélheted egyfajta visszajelzésnek, amiből aztán tanulhatsz valamit magadról vagy szimplán viccként is veheted. Mindhárom dolog teljesen más reakciót jelent majd. A reakcióid pedig hatással lesznek arra, hogy a világ miképp viselkedik majd veled.
Nézd meg az alábbi ábrát, mert a mai motivációs anyag gondolatmenetét ez fogja adni:
A hiedelem-ciklus
Ez az ábra azt mutatja meg, hogy a hiedelmeink hogyan hoznak létre egy körforgást, ami a működéséből adódóan egyre inkább erősíti a hiedelmeinket. Amit bizonyos dolgokról hiszünk, ahogy azokat látjuk, az vezet majd a tetteinkhez, és amit teszünk, annak az eredményeit fogjuk meglátni, amelyek viszont a hiedelmeinket fogják erősíteni (vagy ritkább esetben gyengíteni).
Mondok egy példát. Le akarsz fogyni, de úgy gondolod, hogy ez irtózatosan nehéz és nem leszel rá képes (mert nem tudsz lemondani a csokiról, azt hiszed, hogy az elhízásodnak genetikai oka van, stb.). Ezek a hiedelmeid. Persze azért megpróbálod. Az étkezésre nem figyelsz, és az edzést is ímmel-ámmal csinálod. Ezek a tetteid. Mivel a hiedelmeidből táplálkoznak, ezért nem fogod betartani a fitnesz tervedet. Egy hónap múlva azt látod, hogy lám, semmi eredmény. Mitől is lenne? És mi fog történni? Természetesen megerősödik benned a hit, hogy a fogyás irdatlanul nehéz és az újabb kudarcélmény mélyíti azt a hiedelmet is, hogy Te nem vagy képes lefogyni (vagy nem vagy képes mértékkel enni a csokit, stb.). Látod? Hiedelmek, tettek és eredmények.
Látom, látom, de akkor mit lehet csinálni?!
Az nyilvánvaló, hogy az eredményekre direkt módon sehogyan sem lehetsz hatással. Ha ezt elfogadjuk, és miért ne fogadnánk el, akkor innentől kezdve már csak két dolgot tehetsz:
- megváltoztathatod a tetteidet vagy
- megváltoztathatod a hiedelmeidet.
Nézzük ezeket sorrendben:
1. A tettek megváltoztatása
Általában itt szokás belenyúlni a fenti körforgásba. Eddig így és így viselkedtem, ezeket tettem (például nem mozogtam, mértéktelenül ettem a csokit, cukrot, tortát, nyalókát), ám ez után másképp fogok tenni, és akkor mások lesznek az eredményeim is. Ez egy teljesen jó gondolat, ám van vele egy kis probléma.
A hiedelem-ciklusban nem egyenrangúak az egyes elemek. Tehát a hiedelmek, a tettek és az eredmények nem egyenrangúan vannak hatással egymásra. Ahhoz, hogy megváltoztasd a viselkedésedet és a tetteidet úgy, hogy semmi más nem változik, iszonyatos akaraterő és önfegyelem szükséges. Néhányan meg tudják tenni, de ennek a hatása rövid távú. Ezért fuccsol be olyan sok „hirtelen felindulásból elkövetett” életmódváltás. A hiedelmek erősebbek a racionális énünknél és előbb utóbb legyűrik azokat a változásokat, amelyek nem állnak velük összhangban!
Hogy mit is jelent ez? Hát csak annyit, hogy hiába változtatod meg a tetteidet vagy a cselekedeteidet, ha a hiedelmeid – melyek az eredeti viselkedésed forrását jelentették – ugyanazok maradnak, akkor csak idő kérdése, hogy a hiedelmeid felülkerekedjenek. Ez az oka annak, hogy olyan nehéznek tűnik minden változás, és ez az oka annak, hogy sok embernél nem tartós. De akkor mit lehet tenni?
2. A hiedelmek megváltoztatása
Természetesen a hiedelmeidet kell megváltoztatni. A hiedelem-ciklusba kizárólag a hiedelmek ponton lehet belépni és tartós változást is csak onnan lehet elérni. Nem véletlenül van legfelül pont ez a pont.
Az előző példánál maradva, amin változtatnod kell, az az, hogy azt hiszed, a csokit lehetetlen mértékkel fogyasztani. Hogy irtózatosan nehéz lefogyni. Önvizsgálatot kell tartanod arról is, hogy mit gondolsz egyáltalán az életmódváltásról, a lefogyásról, a célod eléréséről vagy az egészségesebb életmódra történő áttérésről. De nem ám a mantrát kell fújni, hogy „Jó az egészséges életmód, mert akkor idősebb koromban kevesebb gondom lesz” vagy „Jó dolog lefogyni, mert csökken a szívinfarktus kockázata” és hasonló lexikonszagú dolgok.
Neked mélyen magadba nézve azt kell első körben tisztázni magaddal, hogy miért akarod ezt, sőt, akarod-e ezt egyáltalán! Lehet, hogy nem, és akkor végre megszabadulhatsz a tehertől, ami nyomja a szívedet ezzel kapcsolatban. Ha úgy érzed, tudnál boldogan, megbánások nélkül élni anélkül, hogy a fitnesz célodat (bármi is legyen az) elérnéd valaha is, akkor lehet, hogy nem is akarod igazán. Gyilkos dolog, ha olyasmit erőszakolsz magadra, amit nem akarsz. De…
Ha kiderül, hogy igenis akarod, akkor pontosan tisztáznod kell magaddal, hogy miért. Nincs más út! És ekkor lehet elkezdeni dolgozni azon, hogy felismerd, pontosan milyen hiedelmek akadályoznak, és hogyan lehet azokon változtatni.
Na, ne mondd már, hogy a cselekedeteink megváltoztatása nem eredményes!
Erről tényleg szó sincs. Csak hosszú távon nem fenntartható anélkül, hogy a hiedelmeidet, amelyek a régi eredményeidet (pl. az elhízást, eltunyulást, fáradtságot, rossz közérzetet, stb.) okozták, meg ne változtatnád.
Egy valamire viszont kifejezetten jó az ideiglenes – akaraterővel és önfegyelemmel fenntartott – tudatos viselkedéskontroll, nevezetesen, hogy ha elég hosszú ideig fenn tudod tartani, akkor láthatsz olyan eredményeket, amikért dolgozol, és ez hatással lehet már önmagában is a látásmódodra.
De elsőként tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket és válaszolj rájuk őszintén:
- Tényleg el akarom érni azt a célt, amit magamban kitűztem, vagy csak valami külső dolog kényszeríti ezt rám?
- Mi akadályozott eddig, hogy elérjem?
- Mit tehetek, hogy ezeken változtassak.
Az összes eddigi motivációs anyag kétféle dologban segített. Egyrészt volt olyan, ami a hiedelmeid megváltoztatásában, a szemléleted formálásában segített, másrészt voltak olyan anyagok, amelyek a cselekedeteid ideiglenes megváltoztatásának fenntartását segítették. Nézd végig újra az anyagokat (és ha te is az Alakváltó közösségbe tartozol, akkor lapozd fel a motivációs könyvet is, amit az „EdzésMester Alakváltó Program” elején kaptál) ebben a szellemben, és kezdd el csinálni azokat a gyakorlatokat, amiket nem csináltál. Talán ez után jobban megérted, hogy miért van rájuk szükség és miért segítenek még akkor is, ha azt gondolod, hogy neked erre nincs szükséged. :-)
Sok sikert
Szűcs Ildikó
EdzésMester
Ez a cikk szerzői jogvédelem alatt áll! Másolása, módosítása, egyéb fórumokon való – részben, vagy egészben történő – közzététele nem engedélyezett! Ha szeretnéd megosztani másokkal, ezen oldal linkje közzétehető.
Szia,
A csokievéssel kapcsolatos problémám elég erős. elolvasva amit itt írtál, én meg tudom fogalmazni miért akarok diétázni. 2 nagyon fontos dolog van, az egyik hogy candidám van, és mindenképpen szeretnék megszabadulni tőle. már 8 éve egyszer sikerült. de most visszajött mert az elmúlt egy évben rengeteg édességet ettem. a candida diétát betartani mindennél nehezebb. én eljárok edzeni 3szor egy héten másfél órát kardiótok, elég jól táplálkozom, de sajnos túl sok édességet eszem. a candidától nem tudok teherbe esni, 3 hónapig kellene a diétát tartanom ahhoz hogy kitisztuljon a szervezetemből a gomba. 3 hétig sikerült. sajnos pontosan úgy ahogy elő van írva nagyon nehéz betartani. sokmindent nem lehet beszerezi, viszont ha valamit kihagysz hiánybetegség léphet föl. ha vitamint szedek olyan éhes leszek tőle, hogy akkor meg azért nem tudom a diétát tartani.
a másik ok hogy a párom vékonynak szeret, kb 3 fölösleges kg van rajtam, de 2-3 éve nem tudom leadni, főleg a sok édesség miatt. néha lemegy egy kg. de 1-2 hét után ha föladom a diétát kb 2-3 nap alatt visszajön a fölösleg. mindennel tisztában vagyok, mármint hogy mit kellene tennem, hiszen már egyszer végigcsináltam, 3 hónapig tudtam tartani a diétát, de akkor fiatalabb voltam. most egyelőre attól vagyok befordulva, hogy miért követtem el újra azt a hibát hogy elfeledkeztem arról milyen károkat okozhat a szervezetemben a candida és most saját magammal szemben nagyon komoly lelkiismeret furdalásom van. ettől rettentő depis lettem. a sport kicsit segít. tudom hogy most nagy hévvel nekiindulok a diétának, de két hét múlva, rettentő stresszes leszek és nem tudom hogy tudok átjutni ezen a szakaszon.
Reni
Kedves Ildikó!
Bizonyíthatom,hogy tényleg így van ez,amíg nem számoltam le a téves gondolatokkal,el sem tudtam kezdeni az egészet!( 40 felett már nehezen megy a fogyás,kettesével jönnek a kilók,biztos a pajzsmirigyem nem működik jól stb.)De amióta „rendet tettem” a fejemben és tudom mit akarok és mik a céljaim-elkezdtem… Szeptember elejétől indult a mozgás,a táplálkozásra figyelés és 3 hónap alatt 5 kg-ot lefogytam és természetesen folytatom.
Jobb az erőlétem és már beférek szűkebb nadrágokba,így a nőiességemmel
is többet foglalkozom,ez kihat mindenre.Tényleg igaz az,hogy elkezdeni
nehéz,most már minden nap kívánom a mozgást és leváltam az édességekről
is! Jó érzés,hogy törődöm magammal illetve a családommal,megfelelő önbecsülést ad! Köszönöm a lehetőséget!Marian
Candidiasis ellen van egy kitűnő készítmény. Alligin kapszula. Nekem és még sokaknak ez segített.
Ildikó tanácsai mellé szívből tudom ajánlani mindenkinek.
Nos, csokievés.
Ha lehet mondani én örök életemben csokaholista voltam.
Ha visszaemlékszem bizony kár volt a kis étvágyamat (az én mai fejemmel gondolkodva gyereknek teljesen normális) már kora gyerekkorban édességgel kompenzálni. Már akkor szinte belém lett sullkova az hogy a csokoládé jutalom, béke, öröm. Sajnos kamaszkoromra olyannyira függővé váltam , hogy hetente 2-3 tábla biztos lecsúszott, persze ezt azzal kompenzáltam hogy más ételekből próbáltam kevesebbet enni. Ezt később is folytattam.
AZtán egyszer a cukorról olvasott könyv után elhatároztam leszokom. AZ első hét gyötrelem volt. A méz és gyümölcsök sem tudták feledtetni, ezért inkább nem is ettem édeset. A 3. héten már fel se tűnt. De sajnos 1 hónap után sütike volt munkahelyen és erőltették, én meg úgy gondolva már úgyse vagyok függő, és ennyitől nem lesz bajom, megkóstoltam.
Na innen az ember szépen láthatatlanul süllyed vissza a mocsárba.
A fordulópontot a „gazdasági válság” hozta meg. Pénz nyista, persze a kevésből még mindig vettem egy-két éttáblát, meg kekszecskét, elfogadom ha kínálnak stb… De mikor az ember már arra is sajnálja azt a lyukas garast..nos, akkor bizony nem küszködik többet azzal, hogyan mondjon le a csokoládé élvezetéről.
Végkövetkeztetés. Csokoládé nálkül nem halsz éhen, nem leszel szomorúbb, depisebb, vagy nyomibb – eddig is olyan voltál- max. elkezdheted élni az élted úgy mint őseid…egészségesen.
A cukor egy drog. Lassan öl és teljesen függővé tesz. Kár hogy a rendőrbácsik annyira emlegetik mennyire a bűn és rossz ellen vannak. Meg hűű meg ha, és szégyelld magad egy kenderszál égetéséért, de érdekes mód le se sz..ják azt hogy mi nap-mint nap (serencsére ők is) márgeket eszünk és raktározun ka testünkben, minezt a jólmegtervezett multik+gyógyszeripar áldásával. Ámen. És ha mindez nem lenne elég hát még a reklámokban is az önpusztításra buzdítanak.
Szóval száz szónak is egy a vége. Én, te, ti döntitek el függők maradtok-e és jó a tunya beteg test amit a rendszer kíván nektek.
Ja. Igen, még én is függő vagyok. :(
Ez az egész a hiedelmekkel kapcsolatban nagyon igaz.
Én közel 6 évig dohányoztam, és 3 éve egy szálat sem szívtam el, nem is hiányzik. Előtte volt olyan, hogy hetekre, hónapokra abbahagytam, de mindig vissza, mert BENNE VOLT AZ ÉN-KÉPEMBEN, hogy én cigizek. Valahogy hozzám tartozott. Amint megváltozott a munkahelyem és a magánéletem, ami tudatos lépés volt, nagyon gyorsan sikerült kiszanálnom a cigizést az én-képemből, és csoda, az akkor teljesen dohányzó baráti körömet felváltotta egy olyan, ahol alig 2-3 ember cigizik… ez nem azt jelenti, hogy minden dohányzó barátommal megszakítottam volna a kapcsolat, sokan szintén leszoktak azóta… Ugyanez volt a futással is… bebeszéltem magamnak, hogy sportolni utálatos, csak izzadsz és szenvedsz, és ez egészen addig így is maradt, amíg ez volt a hiedelmem, és másokra hallgattam. Azóta megtaláltam, én mit hogyan élvezek a mozgásokban, és többet is mozgok. Persze, ezeket nem azért írom le, mert szent lennék, most is van rajtam kb 3 kiló plusz, de legalább már tudom, mitől, és min/hogyan kell változtassak, és hogy ezt tényleg sikeresen el lehet érni!
Igaz amit irtok csak hit kérdése az egész . Szeretnék lefogyni és megteszek mindent ,hogy sikerüljön .Elhatároztam nem fogok igy élni tovább. Jó volt ezeket a gondolatokat elolvasnom köszönöm JÓ EGÉSZSÉGET KÍVÁNOK NEKTEK . ÜDV MINDENKINEK : JUTKA
Igen. Nekem is mindig erőt adnak ezek a gondolatok. Elhatározom: másképp eszem, mozgok stb. De aztán jönnek a másféle gondok és amibe belefogtam marad.Csomó könyvet elolvastam ami azt sulykolja belém, hogy az elmémmel tudok mindent megváltoztatni, a gyógytó akarattal. De olyan soká látszik az eredmény ……. mindig feladom. Ötven éves vagyok. Leszek én még legalább csak 75 kg ? (most 95 vagyok) Leszek én még egészséges? Elmegyek az orvoshoz és egyre több és több problémát diagnosztizának, amelyet mind kicsit orvosolna a súlycsökkenés, de hát a mostani súlyom gátol és a mostani betegségeim még jobban. És lassan belesüppedek a semmibe. Van ebből kiút? Nincs tágabb hazánkban egy hely ahol komplex módon segítenek az ember lányának a kezdetekben?
Ez mind szép, amit írtok. Egy alapvető dolgot nem kell elfelejteni: Minden a fejben dől el. Nagy különbség van a „szeretnék..” és az „AKAROK” között. Amíg valaki csak a „jó lenne ha..” szinten van, addig el se kezdje, mert még egy kudarc lesz az eredmény. Dohányzás, fogyás, sport stb. mindenkit más mozdít meg. Kell valami ami kizökkent a tunyaságból. Nekem sportolnom kellett! 5-6 teljes mozgáshiányos év után (többszöri bokaszalag szakadások), Ha nem teljesítek kirúgnak a munkahelyemről. 3 hónap felkészülés, izzadások, lábszáron csonthártya-gyulladás, fájdalmak, jegelés… SIKERült a felmérés. Körülnéztem a korosztályomban (35-40év) Bizarr látvány fogadott elhízott, lusta, kifogásokat kereső emberek. Mind nagyon okos volt, ha arról volt szó Ő, miért nem tesz önmaga egészségért. Eldöntöttem Én nem leszek ilyen. Rajtam kívül senkit nem érdekel az Én egészségem. Folytattam, követőim/barátaim lettek akik elhitték, amit mondtam, amit olvastam (Köszi Ildikó). EL KELL HINNI, HOGY SIKERÜL ÉS TENNI ÉRTE!
Bocs, ha hosszúra sikerült. Ui.: Vedd körbe magad pozitív emberekkel, Ők is segíteni fognak. Sok sikert és kitartást mindenkinek.
Halló Reni!
A candida legyőzésének legegyszerűbb módja aloe vera (FLP) fogyasztása.
Nézz utána, s meglátod sok orvos ajánlja.
Üdv.
Cipuka
Sziasztok!
Amit Akasha írt, azt nem hagyhatom szó nélkül, annyira tetszett! :)
Hiszek az emberi szabadságban,de a cukor tényleg méreg és könnyű rászokni. Valóban szabályozni kéne, ki mennyit ehet és kötelezővé kéne tenni a sportot…most biztos nem tűnők túl szociálisan kifinomultnak. Nekem akkor volt könnyű nem enni édességet, amikor olyan táplálkozási könyveket olvastam, amik megváltoztatták a véleményemet. Most ez a cikk feltüzelt annyira, hogy megint olvasni fogok erről és nem holnap és nem megpróbálom, hanem mostantól max heti egyszer eszek édességet. Köszönöm Akasha!
Ildikónak köszönhetően végre talán fényt tudunk gyújtani az alagút végén, és mindenki megtanulja végül lassan a leckét, és megértjük, hogy amit elhiszünk magunknak azt meg tudjuk valósítani. Így is kell tenni, hinni önmagunkban és az erőnkben, hogy csak rajtunk múlik, senki máson. És meg kell változtatni dolgokat magunk körül is, ha már belül gondolatainkat sikerült megváltoztatni. Azt hiszem Reninek is tudnék ebben segíteni, mert neki sem a tornával, az edzéssel, a kitartással van problémája. És Juditnak is ugyanúgy. A gondolkodása már rendben van, de a többihez segítség kell. Ha kiadható az e-mail címem nekik, írjanak és szívesen segítek a gondolatokon túl jutni, aztán majd Ildikó kezelésbe veszik őket a gyakorlatban is:) Kitartás, fejeket magasra, és hajrá ! üdv: Andi
Sziasztok!
Elmondhatom magamról ,hogy 11 éve edzem és nagyon igyekszem rávenni minél több embert arra, hogy mozogjon és tegyen magáért, amióta olvasgatom ezt az oldalt nagyon sok embernek linkeltem be, mivel nagyon hasznos tippeket találtam… néha olyanokat is amit tudtam, de sajnos nem tudtam kellően szavatosan megfogalmazni, ahhoz hogy motiváló legyen egy olyan ember számára is akinek nincsenek olyan függőségei a sport iránt mint nekem- ha tehetném naponta legalább 3-4 órát töltenék sportolással. Remélem ez az oldal és ezek a cikkek sok embernek erőt adnak és reményt ahhoz, hogy mindig van lehetőség csak egy fontos az akarat!
Egy tévhitet azért még szeretnék eloszlatni… nem kell első héten „meghalni”, hogy eredményt tudj felmutatni; „Néha jobb kettőt hátra lépni, hogy négyet előre tudj haladni!”
További sok sikert kívánok mindenkinek a jövőben és várom a további nagyon jó cikkeket.
Én negatív irányban is szoktam alkalmazni ilyesmit. Ha a kezembe akad valami édesség, vagy valami ételnek nehezen nevezhető szutyok, ami csak az érzékszerveim becsapását hivatott maximálisan elérni, akkor felteszem magamnak a kérdéseket: Biztos olyan finom ez? Miért akarom ezt megenni? Jó lesz az nekem? – és hasonlók. Mindemellett negatív hiedelmeket építek fel velük szemben: elolvasom a részletes összetevőket, meg utána nézek, hogy melyik hány nap alatt végez velem, ha nagy mennyiségben fogyasztom.
Így sikerült elérni, hogy most, Mikulás nap után, itt van előttem folyamatosan egy tábla feketecsoki, és napi egy kockát eszem belőle. Magamnak meg nem szoktam venni sosem.
Amúgy a csoki 10 év múlva luxuscikk lesz, mint a kaviár, úgyhogy nem kell annyira aggódni miatta, csak nem kell helyettesíteni mindenféle cukrokkal. :D
Sziasztok!
A hiedelmek!
Ildikónak köszönhetően megoldódtak a súly- és emésztési problémáim!
Mert eloszlatta a hiedelmeimet. Miért pont ő, hiszen már olvastam, hallottam arról, hogy többször kell enni keveset, nem pedig pl. napi 2×, ahogy én csináltam. Nem ettem sokat, mégis rakódott rám a „banyazsír”, ráadásul a változókori lelassult anyagcserével magyaráztam.
Azért neki hittem, mert HITELES EMBER, a megélt dolgait tanítja!
49 évesen elsősorban az étkezési szokásaim megváltoztatásával, meg persze mozgással sikerült a derekamról-csípőmről 12cm-t lefogynom, jók lettek újra a szűk cuccok, jól érzem magam a bőrömben. Sőt az anyagcserém is a hajdani normál ütemre visszaállt.Az ismerőseim szerint tíz(!) évet fiatalodtam.
Köszönöm, Ildikó!
Heti 2-3 tábla csoki? Úristen! Én naponta eszem meg egy táblával, olyannyira függő vagyok tőle!
Most voltam kivizsgáláson, és egyre rosszabbak az eredményeim! Mozognom kellene, VÁLTOZTATNOM, amíg nem késő.
38 éves vagyok, és 40 kg súlyfelesleg van rajtam. Csak siránkozom, de nem teszek semmit, hogy jobb legyen.
Bizony, így van, hogy a hiedelmeim akadályozták eddig meg, hogy tegyek ellene!
Köszönöm Ildikó, hogy megosztottad velünk a gondolataidat és tapasztalataidat!
Most már én is át tudom alakítani magamban őket!
Szerencsére soha nem voltak súlyproblémáim, nem tudom mit jelent diétázni, kilókkal küzdeni. Szerencsére szeretek mozogni, és a testem azonnal reagál minden befektetett energiára, gyorsan épülnek az izmaim és sokáig meg is maradnak. Szerencsére szeretem az egészséges ételeket, imádom a zöldségeket, és nem szeretem a gyors kajákat. Szerencsés alkat vagyok, nincs ezen mit szépíteni.
Nálam az étkezés kissé hedonisztikus, központi kérdés, és a csoki is ide sorolódik. Egyszer viszont azon kaptam magam, hogy nem telhet el egyetlen nap sem anélkül, hogy megennék egy teljes tábla csokoládét. Nem a kilóim miatt aggódtam, hanem úgy éreztem függő lettem, és ez kissé megrémített. Drasztikus lépésre szántam el magam. Teljes megvonás! A módszer a következő: amikor boltban járok, akkor kell erősnek lenni, csokis polcok közelébe még véletlenül sem tévedek. Otthon pedig már hiába marcangol az édesség utáni vágy, mivel nem vettem, nincs semmi amit megehetnék. Körülbelül két hétbe telt, mire elkezdtem az elvonási tünetek múlását tapasztalni. Nagyjából egy hónap alatt teljesen elmúlt a függés. A teljese megvonás ma már nem jellemző, néha előfordul, hogy eszem csokit, de ritkán és mértékkel. Jól esik, de különösebben nem kívánom, megvagyok nélküle is. Időnként szoktam azért úgy érezni, hogy valamit nagyon nassolni kellene, ebből a célból mindig van otthon mazsola. :) Ha valamilyen alkalom miatt hirtelen sok csokit eszem, akkor természetesen „kiújul” a függőségi érzés, de néhány nap önmegtartóztatással el lehet mulasztani. Úgy érzem ma már én uralom a csoki iránti vágyamat, és nem fordítva. Jó érzés! Mindenkinek szívből ajánlom, hogy tegyen egy próbát! Megéri!
Sziasztok!
Én egyáltalán nem eszem csokoládét,nem is kívánom,viszont a házi sütiket imádom,de azt sem eszem,csak nagyon ritkán.Nagyon nehezen adok le kilókat,igaz kevesebbet mozgok,mint amennyit kellene,és a korom is elhagyta a 6x-et.Viszont mindent eszem amit kívánok,nem nagy mennyiségben.Mindig talál az ember kibúvókat ha keménynek találja a feladatot.De én kítartó vagyok és egy évet adtam magamnak a 12 kg lefaragására.Biztos meg is lesz.
Nagyon érdekes a téma,az akarokot és a szeretnémet,egy hajszál választja el…de igen én is katonaként,azt hiszem és tudom minden fejben döl el.
A problémák ott szoktak kezdödni amikor valaki,valamitől vagy csak kizárólag valakitől vár segitséget…PL.:végy be két tablettát és 1héten belül le adsz x kilót,vagy menj elektromos rezonancia akármire-aztán leszoksz a cigiről.
Nem mondom biztos van ilyen is de….a változásnak belülről kell jönnie,és ez az elhatározás,álltalában a gyengék hivatkoznak mindig minden másra mint a probléma saját valódi oka..
…nekem anyám halála inditotta el a lavinát,hogy valamit kell tenni-akkor inkább depioldóként mint inkább mozgás,aztán szinte észrevétlenül életforma lett,a sok halál eset miatt,hogy valamit tenni kell,magamért másokért.
Most ott tartok sokan hallgatnak meg,és legalább figyelnek rám amikor segiteni próbálok másoknak,egy két jótanáccsal,hogy huszon pár évesen ,hogy fussanak le 3200 mt-t 16 perc környékén….
Nem nagy dolog de amikor jön a felismerés ,hogy igy jobb kellemesebb,akkor már megérte…
mellesleg a bevonuló 96kg helyett én is 83 körül mozgok,pedig nem csokizom,nem is szeretem,sőt szinte cukor nélkül élek,de a bulikat a pár?sört vagy nyáron a jó hüvös fröccsöket én sem vetem meg…:)
a lényeg csak fejben döl el,szerintem ez a biztos…!Üdv Nektek!
Én egy tippel szeretnék hozzájárulni az előttem szólókhoz a kitartáshoz. Persze én is többször próbáltam már életmódot váltani, sikertelenül. De most, úgy érzem jó úton vagyok. A következőt tettem: a munkahelyemen kerestem egy kolléganőt, aki hajlandó volt az én „hülyeségemet” elfogadni. Megbeszéltük, hogy minden napra főzünk ebédet és vacsorát (az ebéd ugyan az, mint a vacsi) a másiknak is. Egyik napra én hozom a kaját, a másikra ő. Ez így nem fárasztó, mert egy héten csak 2x kerül rám a sor (a pénteki nap szabad, ilyenkor általában egy grillcsirke combot dobunk be). Így el vagyok kötelezve az ő irányába, mert nem tehetem meg, hogy nem készítek valami kaját őmiatta. Mert magammal könnyen megtenném, hogy „majd veszek valamit ebédre, meg este valamit bekapok”. Így biztos, hogy az általunk választott étrend szerint étkezünk minden nap.
3 hónapja csináljuk, mindketten 5 kg-ot adtunk le. És persze nem éhezünk, nagyon finomakat eszünk(szinte versenyezve a másikkal, hogy ki tud jobbat, finomabbat készíteni). Mi egyébként a paleolit étrendet követjük, szerintem teljesen jó, nem nehéz betartani. Rengeteg recept van az interneten.
Sziasztok!
Abszolút igaz, hogy minden a fejben dől el. Ha az ember igazán akarja, akkor semmi sem lehetetlen. És ez nem csak egy jól bevált szlogen, amit a sikeres emberek a tömeg meggyőzésére lobogtatnak.
Én két éve ébredtem rá, hogy azzal az életmóddal, amelyet akkor folytattam, csak lefelé haladok a lejtőn, mind egészségügyileg, mind lelki szempontból. Középiskolás koromban rendszeresen sportoltam, de amikor elkerültem főiskolára, a mozgás elkezdett kimaradni az életemből. Helyette jöttek a „közös filmezés” címszó alatt futó csoportos lustálkodások, a rengeteg nassolás és az általános semmittevés. A kollégiumi élet kényelme hamar magával ragadja az embert, itt szinte természetes, hogy a sportolással csak a testnevelés szakosok foglalkoznak. És ezzel együtt az egészség kérdése is eldől. Nem figyeltünk oda az egészséges táplálkozásra, hiszen szívesebben nassoltunk, és sokszor anyagilag is jobban kijöttünk az egész heti melegszendvics fogyasztással, mintha változatossá tettük volna az étrendünket. Pillanatok alatt sikerült 15 kilóval gyarapodnom, ami sem az egészségemnek, sem az egyébként is alacsony szinten mozgó önbizalmamnak nem tett jót. Sokszor már órára is lusták voltunk bemenni, csak azokat látogattuk, amelyek kötelezőek voltak. Éreztem, hogy ez így nem vezet jóra, de ténylegesen csak később sikerült tennem ellene.
Egy nap úgy döntöttem, hogy én nem vagyok hajlandó részt venni a kollektív lustálkodásban, helyette az egészségemnek és a kötelességemnek szentelem a szabadidőmet. Nem volt könnyű dolgom, ugyanis körülöttem senki nem volt partner ebben az elhatározásomban, sőt, bolondnak néztek, amiért elkezdtem zöldségekkel és gyümölcsökkel helyettesíteni az édességeket, rendszeresen bejártam az óráimra, és kocsmázás helyett a futópályát vettem célba. Eldöntöttem, mit akarok, és az akaratom felülkerekedett az intrikus megjegyzéseiken. Figyelmen kívül tudtam hagyni őket, és csak arra koncentráltam, amit új értékrendem szerint fontosnak tartottam. Eleinte csak heti 3 alkalommal mentem el futni, kevesebb időre, később viszont kialakult az igényem a mindennapos sportolásra. Egyre több időt töltöttem a pályán és egyre jobban éreztem magam. A testnevelés szakosok pedig ahelyett, hogy kinevették volna az alacsony kis dundi diákot, elismeréssel figyelték a kitartásomat. Ez kifejezetten jólesett, és erőt adott. Kialakítottam az egészséges étrendemet is. Kiiktattam az életemből a csokit, sós mogyorót és a kávét, amire tulajdonképpen már nem is volt szükségem, mert a sport rengeteg energiát adott. Reggelente frissen ébredtem és megszűntek a gyakori fejfájásaim is. Nem zavart az sem, ha esett az eső, vagy hideg volt, a futást nem hagytam ki, mert éreztem, szükségem van rá. Később kialakult az igényem az egész izomzatom karbantartására és fejlesztésére, és elkezdtem konditerembe járni. Természetesen segítséget kértem, mit hogyan érdemes használni. Az edzésmester program megerősített abban, hogy jó úton haladok, és újabb motivációkkal szolgált.
Természetesen nem sikerült egyik hétről a másikra megszabadulnom a súlyfeleslegemtől, ez rengeteg kitartó munka eredménye volt. Ma már újra olyan az alakom, mint középiskolás koromban, amikor az iskola szertorna csapatának a tagja voltam. A sport újra az életem részévé vált, minden nap szakítok rá időt, a főiskola és a munka mellett is, és hiszem, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szánja. A sportolás által rengeteg új barátra tettem szert, akikkel közösen edzünk és szórakozunk. A környezetemtől nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, de ezek nélkül is kitűnően érzem magam, hiszen a sport a testet-lelket megújítja. Könnyebben megy a tanulás is, mert a testemmel együtt felfrissül az elmém is. Újra merek csinos ruhákat hordani, és nincs lelkiismeret-furdalásom, ha egy-egy kedves ismerős elhív cukrászdába, mert a sport mellett megtanultam mértéket tartani, így nem kell lemondanom örökre az édességről, csupán ritkábban eszem, de akkor még jobban esik, sokkal inkább tudom élvezni, mint akkor, amikor mértéktelenül fogyasztottam.
Azóta minél több embert biztatok az életmódváltásra, és egyre több emberben tudatosul, hogy a sport nem is olyan rossz dolog, a zöldségek és gyümölcsök pedig egy-egy érdekes recept alapján legalább olyan élvezetesek, mint az édességek. Mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy döntsétek el fejben, hogy igen, ettől a perctől kezdve tesztek az egészségetekért, és legyetek akaratosak, még akkor is, ha a környezetetek ezt kezdetben nem támogatja. És higgyétek el, a személyes sikereitek hatására egyre több lehetőség mutatkozik meg előttetek, minden téren, és egyre könnyebben megtaláljátok a jó eredményhez vezető utat. Példaként csak magamat tudom felhozni, mióta életmódot váltottam, az évfolyam egyik legjobb eredménnyel tanuló diákja vagyok, megbecsülnek a tanáraim, szeretnek a diáktársaim, az élet pedig egyszerűen sokkal színesebb.
Sziasztok!
Ez mind nagyon szép és jó,amit leirtok.Kell az elhatározás,mivel haladni kell
a korral,hiszen manapság minden nő fogyókúrázik,le akar fogyni,csak sajnos vannak dolgok,amiket egy edzésmester sem vesz figyelembe,illetve fitneszguru sem törődik ezekkel a dolgokkal.Csak egy párat emlitenék,például,akinek a főállása mellett van még két másodállása,meg családja,az mikor szánjon rá időt arra a bizonyos mozgásra,amiről mindenki olyan lelkesen beszél.Életmódváltás,mondjátok ti,de ki kellene próbálnotok,mikor este 11-re hazaérsz egy jó kis 12 órás műszak után,lenne-e kedved még nekiállni mozogni.Aztán itt az evés problémája,hogy zőldség meg gyümölcs,amikor fizikai munkát végzel,például a kereskedelemben,kiváncsi lennék rá,hogy egész nap hogy birnád ki egy almával,vagy sárgarépával.Aztán itt a sok zsirégető kaja meg turmix,aki bérből és fizetésből él,az biztos,hogy nem tud kifizetni napi 3200ft-ot zsirégető kajára.Pedig biztosan vannak egy páran,akik szivesen megkóstolnák.Ezenkivül én még nem találkoztam olyan munkahellyel,ahol engedélyeznék,hogy naponta 5-ször egyen a dolgozó ember.Én úgy gondolom,hogy fogyókúrázni és mozogni csak annak van rá ideje,aki nem családanya illetve karrierista,de egy átlag ember több munkahellyel ezt nem tudja megoldani.
Azt hiszem az írásodnál semmi sem példázza jobban, hogy a hiedelmek mennyire korlátozni tudják az embert. Neked például az a hiedelmet, hogy megélni csak egy főállással és két másodállással lehet, amelyek semmiképpen sem tartalmaznak mozgást. Pedig számos lehetőség van ennek a kiküszöbölésére. Íme néhány:
1) Olyan másodállást vállalni, amelyik fizikai munkát tartalmaz. Ezzel máris kiváltható az edzés, és még fizetnek is érte! Ha pedig már eleve van olyan munkád, ami fizikai jellegű, akkor máris kipipálhatod a testmozgás részt, csak eddig nem tudtál róla. A hibás hiedelmeid része, hogy azt gondolod, a fizikai munka nem számít testmozgásnak. Miért ne számítana?! A mozgás az mozgás.
2) Ami kis időt tudsz, fél évig erőt véve magadon, önmagad képzésére áldozhatod úgy, hogy azzal picit jobb másodállást vagy főállást kaphass. Ezzel felszabadíthatsz némi időt, amit belátásod szerint tölthetsz el.
3) Ha kell, a változás eléréséhez be kell vonni a családot, jó barátokat, stb., hogy segítsenek, ahol tudnak. Cserébe te is segíthetsz nekik, ha kimásztál ebből az élethelyzetből. De akár el is lehet hanyagolni néhány dolgot a jövőbeli pozitív változás érdekében. Pl. ritkábban takarítasz. Ezzel idő spórolható, főként a hétvégeken, amit aztán a helyzeted javítására használhatsz fel.
4) Az étkezésnél az elsődleges szempont, hogy ne keletkezzen többletbevitel. Ha nem keletkezik, akkor hízni már nem fogsz. Ha még csökkented is az eddigi kalóriabeviteledet, ugyanazt eszed, amit eddig, csak kicsivel kevesebbet, akkor még fogyhatsz is, és még pénzt is spórolhatsz. Ha nem is sokat.
5) Nincs olyan, hogy „zsírégető kaja”. Van néhány olyan étel, ami rendkívül kalóriaszegény, illetve néhány étel, ami bizonyos feltételek között hajszálnyival segíti a fogyást, de ezen semmi sem fog múlni. Éppen ezért nincs mit megkóstolni, és sose bánkódj, hogy neked nincs pénzed rá. Jó esély van rá, hogy amit ilyen címen kínálnak, átverés.
6) Arról senki sem beszél, hogy EGY almát vagy EGY répát egyél egész nap. Sőt, ennek itt pont az ellenkezőjéről szokott szó lenni. Te összetéveszted az „egyél zöldséget és gyümölcsöt IS” részt a „csak egy almát egyél egész nap” típusú baromságokkal. Ez picit előítéletesnek tűnik annak fényében, hogy senki sem állított ilyet.
Az ellenséges hozzáállás látszik a megfogalmazásodban is, amelyben vannak „Ők” (akik az életmódváltást hirdetik) és természetesen vagy Te (vagy vagytok Ti), akik szerint ez kivitelezhetetlen némely élethelyzetben. Ha ilyen élethelyzetben érzed magad, akkor nagyobb szükséged van a hiedelmeid átformálására, mint bárkinek, és elsőként azzal kezdeném, hogy a helyzet változtatásán agyalnék. Mert abban biztosan egyet értünk, hogy ilyen élethelyzetben huzamos ideig élni nem kivitelezhető. Az „élni” szó itt nem összekeverendő a „létezni” szóval.
Sziasztok,
41 múltam a nyáron, nincs súlyproblémám, pont annyi kg vagyok ma, két gyerek után, mint 18 évesen, konkrétan 59-60. DE! Amikor a gyerekeim babák és ovisok voltak, rengeteget jártam edzeni, volt egy szuper oktató, napi 2-3 órát lenyomtam nála. Gyönyörű testem volt, gyakran néztek aerobic-oktatónak az órára járó lányok. Vékonyabb voltam, mint most, kg-ban ugyan nem, de cm-ben legalább 6-8 cm-vel… Emlékszem, egyszer rajta felejtettem a tekintetemet egy nőn a tornatermi nagytükörben, ahogyan éppen a sok csaj közt tornázik, hogy milyen szép…aztán megnéztem az arcát, és én voltam az. Sosem felejtem el azt a döbbenetet. És nincs igaza Ildikónak, igenis létezik kockahas, nekem évekig volt kockahasam, és olyan combjaim, mint egy táncosnőnek, nem csak pár napra. Rengeteget dolgoztam érte, és imádtam az eredményt.
Persze ha éppen jó napom van, és objektív vagyok magammal, most is baromi jól nézek ki, 10 évvel néznek fiatalabbnak, akárhová megyek, és ragadnak rám a pasik. De ÉN SAJNOS TUDOM, hogy ez a mostani testem csak egy roncs ahhoz képest, ahogy tizenéve kinéztem…És ezt nem tudom feldolgozni…
Az történt, hogy egyszer csak a gyerekeim suliba kezdtek járni. Ha én foglalkoztam velük, kitűnő tanulók voltak, ha mások, akkor épp, hogy négyesek. És azért az általános iskolai eredmény nem mindegy!!! Az egész élete, a lehetőségei múlnak rajta egy gyereknek.
Úgyhogy tetszett vagy sem (nem tetszett egyáltalán), hoznom kellett egy döntést, és úgy gondoltam, fontosabb a gyerekeim jövője, mint az én múltam. Már csak magam miatt is, hogy ne nekem kelljen eltartanom őket majd 30 év múlva :-)
ÉS EGY NAP CSAK 24 ÓRA, EGYSZERŰEN NEM IGAZ, HOGY MINDEN BELEFÉR!!! A munka, a gyerekekkel a tanulás, a háztartás, a szülők, saját magad, az ünnepek, a továbbképzések, minden. Nem fér bele. Ha szingli vagy, akkor persze, hogy minden belefér, ha van családod és nem vagy atom önző, akkor nem. Csak vegyél elő egy papírt, és számold ki, mi mennyi idő egy nap, és mi az, amit tényleg kötelező.
Most heti 3x, néha 4x járok edzeni, ennyi fér bele. Futok, izmozós edzést tartok magamnak, squasholok, teniszezek, falat mászok, stb. De az óraszám is kevesebb, és én is öregedtem, szóval ez már nem ugyanaz…
És azóta is siratom azt a szép testet, és baromira sajnálom, hogy nem csináltattam aktfotókat róla. De ha ma napi 2-3 órát edzenék, akkor sem néznék ki úgy, mint ahogy 30 évesen néztem ki. Ez nem hiedelem kérdése, hanem ténykérdés, hogy soha többé nem leszek olyan, mert SOHA TÖBBÉ NEM LESZEK 30 ÉVES.
Mint ahogyan te sem leszel, és csak boldogtalanságot okozol saját magadnak, ha olyasmire vágysz, amire nincs többé lehetőséged. Igen, ahogy öregszünk, jönnek elő az egészségügyi gondok, a ráncok, esetleg a túlzott sportolás vagy szolizás vagy fogyókúrázás „eredményei”.
A JÓ HÍR VISZONT, hogy nem is ez a cél, ÉS ITT JÖN A LÉNYEG :-) Azt tűzd ki magadnak célul, hogy te leszel a legdögösebb 70 éves :-) Ne ahhoz mérd magad, amilyen jó állapotodban 20-30 évvel korábban voltál, hanem nézz szét a veled egyívásúak között, és ott próbálj csúcs lenni. Ez BIZTOSAN MENNI FOG :-))
Puszi,
Dóri
Sok mindenben egyetértek azokkal, akik a szokásaink megváltoztatását, az akaratot, hogy „minden a fejben ől el”-re alapozzák a sikert, az eredményes fogyást.De..
és itt nem a kifogások jönnek, csak a körülmények.
Az eddig olvasott hozzászólások közül egyiknél sem találkoztam, aki két fiú kamasz és egy férj mellett (plusz egy lány gyermek), eredményesen fogyókúrázott. Mert, hát főzök. Saját főztömet ne kostoljam meg. Valaki javasolta, hogy olyat főzzek amit, nem szeretek, de olyat nem tudok főzni.
A sport terén, én a tényleges mozgás híve vagyok, de ami számomra szimpatikus olyan nincs a városunkban. Az egyik a Nordik Walking, imádom, de hol csináljam? Az utcán sétáljak, a közeli erdőbe egyedül nem merek menni, végső soron a telkünkön „keringek”, egy kör 3 perc vagy 4.
Ami nekem az étkezési szokásaim megváltoztatásában segített az a PACHIRA program, ami segíti a test metabolikus egyensúlyának a visszaállítását. Ez nem egy fogyókúrás termék, (eddig egy dekát nem fogytam), arra viszont megtanított, hogy mikor mit egyek. ( A napszakokhoz igazodva más-más hatóanyagú bogyót kell elszopogatni) Reggel „farkas éhes vagyok”, bármit ehetek. Este hat óra után viszont már nem „bírok” enni, ill. bírnék, de az egyenlő lenne a rosszulléttel (tapasztalat).
Én cukorka zabáló voltam!. Nem kívánom az édességet, mióta a Pachirát eszem, sőt azt kell mondanom enyhe undort érzek, amikor cukorkára nézek és átfut az agyanom „Rosszul lennék, ha ezt meg kellene ennem!”.
Persze egyéb más hatása is van, de ez nem az a hely ahol eről beszélni kell.
Én csak arra akartam kilyukadni, hogy bátran keressünk „kapaszkodokat”, amik a
szokásaink megváltoztatását, az akaratot vagy hogy „minden a fejben dől”-ön túl, meghozzák a sikert, az eredményes fogyást.
Sziaztok eljöt a kitüzés napja 10-dikét tüztemki lányom szalag avato napjára táncolnom kel vele természetesen szeretnék is ez volt a elhatározás 136 klg-mosan kitüzés 95kg ma reggel 92-60kg
ez az öröm márcsak tartanom kel ezt a sujt
holnap meglesz a nagy buli sok képet csinálunk ezt közéteszem.
Sziasztok!
A nyár óta bizony sok idő telt el, – akkor kezdtem Ildikó leveleit olvasgatni, és azt a bizonyos 5-6 kg súlyfelesleget valahogy eltüntetni magamról. Már akkor is az volt a véleményem, hogy igenis belülről kell meggyőzni magunkat elhatározásainkról, csak így lehet eredményeket elérni.
De a kitartás a legfontosabb!!! Én úgy kezdtem, hogy a lisztes, cukros ételeket kiiktatni – csak egészen kis mértékben együnk ilyeneket, és helyettük több nyers zöldség-gyümölcsöt kezdtem enni. Amúgy rendesen főzök, és eszek mindent itthon, de mindenből kevesebbet. És 3 hónap alatt ráállt a szervezetem, az édes kajákat csak ritkán kívánom meg, ha ott van előttem a világ legfinomabb sütije, akkor sem birok megenni egy darabot se. Pedig eléggé édesség függő voltam azelőtt. Nagy edzéseket nem végeztem, de a munkám elég strapás, de mellette kerékpározom, egy héten többször is. Októberben ott tartottam, hogy -12 kg, már a környezetem aggódott értem, hogy nem vagyok talán beteg? Már vizsgálatom magam, mert azért nem árt néha egy nagyvizit. De én nagyszerűen érzem magam, ilyen vékony, csinos már csak gimnazista koromban voltam talán. Kívánom mindenkinek, hogy tapasztalja meg, milyen jó fittnek lenni! És nem is kellett érte olyan nagy áldozatot hozni, hiszen a válogatás nélküli és mértéktelen evés csak betegségeket okoz előbb-utóbb! HÁT KELL EZ NEKÜNK?
Gondoljátok át! Ja, és még egy változás történt – megismertem a seragem
masszázst, és már majdnem 3 hónapja szinte minden nap járok kezelésre, és ez is nagyban hozzájárult jó közérzetem kialakulásához, és szemléletváltáshoz. Fogyás, méregtelenítés, egészségesebb életmód! És valami elindul, ez biztos!
ez a dolog tenyleg igy mukodik mert hihetettlen nagy a gondolat ereje,ezert en nem a fogyasra fokuszalok,hanem arra hogy hogyan tudnek bekapcsolodni abba a buvos korbe,en ugy gondolom csak is a tetteknel.Nagyon koszonom Ildikonak hogy ilyen pontosan leirta hogyan valtoztassam at az eletem,konkret receptekkel,edzes tervvel,igy ha ezeket lemasolom marad idom az igazan fontos dolgokra,pl. munka ,csalad, baratok.
Én is elmúltam 50.A mozgással minden tekintetben egyetértek,hogy heti 2-3 alkalommal legalább elengedhetetlen.A Ceragem ágy tényleg fantasztikus és segít kimozdulni az „álló vízből” vi.az akarat gyengeségből/Mivel ingyenes feltétlenül ajánlom Mindenkinek kúraszerűen! A használata párperces zenére történő mozgással kezdődik.Átmozgat, méregtelent és rávezet a tested jelzései kapcsán mi mindenre kell még odafigyelned?!/Több Ceragem baba” legenda kering a a rendszeres használói körben / Ismereteim szerint a Vemma juice ma a táplálék kiegészítők palettáján az egyetlen ami 20 kg zöldség-gyümölcs mennyiségének megfelelő hatóanyagot tud a szervezetbe juttatni/azoknak is akik nehezebben tudnak a zöldségevésre ráhangolódni/1dl juice-ban kolloidális formában 64 féle létfontosságú TERMÉSZETES tápanyagot megkap.Ezért nagyon komoly javulások történnek/csontrendszeri,izületi,keringési és daganatos betegségek kapcsán! A kedélyállapotodban is akkora a változás,hogy nem szorulsz a napi csokievés adta „örömérzet javítására/saját tapasztalat !/ …Hallgassátok meg dr Vollock előadását mi szerint MINDEN BETEGSÉG SEJT SZINTEN KEZDŐDIK!Ugyanezt tanítja Mathias RATH a Rath vitaminok feltalálója/aminek a Lenkei vitaminok egy gyengített változata/ Rath vitaminokról az egeszsegasejtekszintjen.hu oldalon olvashattok.És végül szeretném megosztani VELETEK …AZ ÚJ MEDICINA.HU oldalon Barnai Roberto fordította anyagokat Dr. Hammer felfedezéseiről/miszerint a lélek -agy és szervezet EGY!!!Amiért a lelki konfliktusok pontos felfedésével MINDEN BETEGSÉG GYÓGYÍTHATÓ NINCS VÉGLEGES ÉS GYÓGYÍTHATATLAN RÁK ami természetes módon KONSULENSEK SEGÍTSÉGÉVEL /mérgek,chemo,vegyszerek és sugarazás nélkülözésével/ ne lenne MEGOLDHATÓ !!!Kívánom MINDENKINEK, HOGY IGÉNYEI ÉS LEHETŐSÉGE szerint válassza ki: MOZGÁS MELLETT!!!… a számára legszimpatikusabbat!
Igazán csak dicsérni tudom ezt a módszert, valóban csak úgy lehet elérni bármilyen célt az életben, ha eldöntjük a fejünkben, hogy mit akarunk és azután kitartóan haladunk – a célunkat egy percig sem hagyva figyelmen kívül. Kissé szomorúan olvasom, hogy milyen sokan ajánltok mindenféle csodaszert, aminek a segítségével fogyni lehet, csodás vitaminkészítményeket stb. Ezzel szemben én úgy gondolom inkább az edzésmesterünk tanácsait megfogadva, egészséges életmóddal, sok testmozgással és következetes magatartáskódexet követve tartósabb eredményeket érhetünk el.
Éveken keresztül én is kipróbáltam már sok csodaszert, ám néha sajna többet ártottam magamnak,mint amit el tudtam képzelni. Ezért döntöttem úgy, hogy csodaszerek nélkül, egészségesen étkezni, a lehető legtöbbet mozogni és élni az életet a lehető legpozitívabb gondolatokat megkeresve, vidáman és sok sok szeretettel.
Juditnak!
Van olyan hely, ahol gyorsan lefogyasztanak, de pokoli drága és veszélyes. Egy ismerősöm lefogyott egy ilyen helyen, viszont lóg a bőre a hasán és a fenekén. Máshol is, de az nem horror ronda. Nem ajánlanám senkinek. Inkább a következőt, amit kpróbáltam, eredményesen: azzal kezdtem, hogy lassanként csökkentettem a cukrot a teámban, s elértem azt, kb két hét alatt, hogy cukor nélkül is jól esett. Érdekes módon ettől kezdve viszont nem estek jól az édes dolgok. Aztán elkezdtem minden sós ételhez nyers salátát enni. Így nem birtam annyit falni a hízlalós dolgokból. Addig növeltem a salátát, és csökkentettem pl. a krumplit, hogy a végén már csak salátát ettem a husihoz. Lassanként rászoktam a pirítósra, amihez jó sok zöldséget eszem, és így tovább. Természetesen hasonlóan fokozatosan fel lehet venni egy kis mozgást is. Nem kell gyorsan lefogyni, mert attól ronda leszel és beteg. A mozgás előbb lehet csak séta, aztán tempósabb gyaloglás, aztán jöhet egy kis női torna vagy edzőterem. Ha nem kínzod magad túlságosan, akkor képes leszel rá.
Ibolya vagyok 59 éves.”már csak” 15 kg súlyfelesleggel.30kg volt.Este csak
fehérje tartalmú italt iszom.napi torna. Sajnos ez utóbbi még csak 6-8 perc
egy autóbaleset miatt erősen fulladok.De egyre jobban vagyok.
Heti egy kiló mínusz. Nem eszem édességet.De imádom a kenyeret, amit úgy
próbálok minél kevesebbre lefaragni, hogy leírtam egy papírra, hogy milyen betegségeket okoz a túlzott szénhidrát fogyasztása. pl:cukorbetegség,elhízás
stb.Ezt olvasom amikor megkívánom a kenyeret és tésztaféléket.Sajnos ha a
lelki egyensúlyom nincs rendben hiába a papír.Ezért igyekszem konfliktus
mentesen élni.Sorstársaim ez a legnehezebb.
Kedves Judit!
17 éves vagyok 168 cm és 44 kg. Borzasztóan nézek ki. Izom egyátalán nincs rajtam. Nagyon szeretnék izmosodni, és hízni, de nem tudom, hogyan kezdjek hozzá a sportoláshoz a pipaszár végtagjaimmal. Mit tudsz ajánlani, hogy ne a testzsírom, hanem az izmaim fejlődjenek? Hogyan táplálkozzam?
Csak benned bízom, annyira tanulságos cikkeid vannak. Példakép lehetsz mindenki számára.
Köszönöm a válaszodat.
Sziasztok!
Már nem először írok a blogra.
A cikkel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy nagyon szerencsés vagyok!!! Mert 4 hónap alatt a szervezetem úgy hozzászokott az újfajta életmódhoz, hogy szinte kiköveteli azt!
Mostanában kevés időm volt edzeni és kapkodva kaptam be pár falatot. Egyre rosszabbul éreztem magam. Ráfogva a hideg időjárásra és a kevés szabadidőre nemigen törődtem magammal.
Felfigyelve testem jelzéseire, ismét belefogtam a kardioedzésbe. És még egy hónap kihagyás után is végig tudtam csinálni! És nagyon-nagyon jólesett!!!
Az a helyzet, hogy a sport az életem része lett :-) Nem tudok nélküle élni! Amit hajdanán el se tudtam képzelni, ma már nélkülözhetetlen lett! Teljesen átformálta az életem.
Úgyhogy – ezért írtam, hogy szerencsés vagyok, vagy valamit jól csináltam -, de egyszerűen soha többé nem tudok visszatérni a régi életemhez!
Az emberi szervezet igen bölcs, és tudja, mi a jó neki…Úgyhogy hallgatok rá…
Soha többé nem akarom a régi életemet! Örülök, hogy rátaláltam erre a blogra, örülök, hogy végigküzdöttem a célomig, és örülök, hogy a sport nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is teljesen átformálta.
Tapasztalatom szerint a sport nemcsak alakot formál, az erőnlétet növeli, de edzi a lelket is. Egy új élet kulcsát adja a kezünkbe.
A tettekről és a hiedelmekről annyit, hogy sajnos nálam nem ment másként, mint hogy nagyon keményen kellett bánnom magammal. Alapjában véve egy lusta, tunya, elhízott ember voltam, kevés kitartással, aki utálta az erőfeszítéseket. Nem ment másként, minthogy cselekedjem! Ha esett, ha fújt, ha majd’ összeestem. Aztán – később, amikor kezdtek az eredmények megmutatkozni – álltam rá egy másfajta gondolkodásra.
Az eredményorientált, küzdésre hivatott gondolkodásra. Folyton a szemem előtt lebegett a korábban megvásárolt új ruhám, amibe majd bele kell férjek. Elképzeltem magam, mint vékony, izmos, energikus embert. És nagyon vágytam rá. Megtettem volna bármit, végigcsináltam volna bármilyen edzést, csakhogy elérjem álmaim alakját.
Végiggondoltam, vajon mi hiányzik az életemből, amit evéssel próbálok helyettesíteni? Megkerestem rá a választ, de arra is rájöttem, hogy – miután tisztáztam ezt – fizikálisan kell először rendbe tennem magam, hogy utána legyen erőm a problémák megoldására is. Időközben rájöttem, micsoda kitartást, elkötelezettség, küzdőképesség van bennem, amit az élet más területén is kamatoztathatok.
Boldog vagyok, hogy abba az 5%-ba tartozom, akik nem buktak el :-)
Sok sikert mindenkinek!
Magdus
Kedves Mindenki! Alig győztem a sok hozzászólást olvasni (el vagyok maradva, s nem csak időben), még csak a szeretnémnél tartok, s nem tudom, hogy az akarokig eljutok-e, tudom igazatok van, a fejben dől el. Én nem vagyok sem csoki, sem sütizabáló, bár meg éppen nem vetem őket, éves szinten talán két tábla étcsokit eszem, sütit sokat sütök a családnak de a fogyasztását nem viszem túlzásba, de imádom a leveseket (igazából nem tudom mennyire van hatása a kilókra), a kelkáposzta főzelék nálam felér a legfinomabb desszerttel, hidegen is imádom, és a többi főzeléket is, bár a többi főtt ételt is szeretem, reggelire jöhet a jó húsos erdélyi szalonna, vagy sült császár jó fokhagymásan. Ez nem éppen fogyókúra. Mindenesetre nem vagyok tunya, sokat dolgozom nehéz kerti munkát is rendszeresen. (Egyszer a Nők lapjában valaki ajánlotta, hogy a kerti szerszámokkal is lehet tornázni, pld. feltartva lépcsőn le-fel lépkedni, hát én inkább ásni szoktam az ásóval, és több órás ásás után nem hiszem, hogy bárkinek még kedve, ereje lenne ilyesmihez. Gondolom aki ilyeneket javasol rendeltetésszerűen aligha használja az olyan szerszámot aminek vas van a végén ahogy mondani szokták.)
A kerti munkán kívül járok vízi tornázni, igaz heti egy alkalommal egy órát, ami kemény edzés. Gyalogtúrázni is szoktam, na itt már a rendszerességgel van némi gond. A túrázás ami egyébként nagyon jó, (főleg a magashegyi túrák, egy kis via ferrátával fűszerezve) fogyást korábban sem eredményezett, mivel a szabadban jobb az étvágy, na és erőnlét is kell. Egyébiránt 72. kg vagyok, most már csak 151 cm a magasságom és az éveim száma 65, azt hiszem valóban a nagy súlyzózós gyakorlat nálam már nem nagyon fog bejönni.
A családban 90 éves anyámról kell gondoskodnom, akit egyre kevésbé lehet magára hagyni, így kevesebb lehetőségem van a túrázásra és bármely házon kívül végzendő tevékenységre. Teljesen fel nem adom a dolgot, jó lenne könnyebben feljutni a hegyre, ha még majd mehetek. Sok sikert az 5 %-ba tartozóknak, valamint a többi hozzám hasonlóan tévelygőnek kis reményt!
Szia Reni!
Nem tudom pontosan mit jelent az a 3 kiló, de egy biztos! Ha 3 kg felesleg van rajtad, akkor nem vagy kövér!!! Vagy a 3 kg nem 3 kg vagy mélyen magadba kell nézned, miért gondolod azt, hogy ha nem 55 kg vagy, hanem 58, akkor máris az elhízottak táborát gyarapítod…Irtad, hogy heti 3-szor mész konditerembe….Lehet, hogy a megszokott gyakorlatokon, orákon kéne változtatni, mert hozzászokott a szervezeted. Kedves Candidas sorstársam!
Egy dologgal már most meg kell barátkoznod! A Candida-t kiírtani a szervezetből nem lehet!!!! Aki ezt állítja, az nem mond igazat. Nagyon jó teát lehet kapni a gyógynövényboltokban kifejezetten a candidára kifejlesztve. A candida diéta nem okoz hiánybetegséget!!!! Elsősorban a cukrot, édességet kell kerülni!!! Ne haragudj, de én még nem hallottam olyat, hogy valaki azért betegedett meg, mert nem evett csokit.
Táplálkozási javaslat: inkább több oliva olajjal készült salátát igyekezz fogyasztani, majonézes tonhalsalát mártogatósként egy kis sárgarépával, igyál sok ízesítetlen teát, vizet, egyél natur joghurtot, sok szárnyas husit. A legfontosabb, hogy a kényszeres édességevéstől megszabadulj! Ki kell derítened mi váltja ki nálad, és a legfontosabb, hogy ne magadat okold!! Tudom, hogy furcsán hangzik, de próbáld elkerülni a light, aszpartammal készült italokat is! Használj természetes édesítőszereket, mint a méz, stevia, stb…Tanuld meg élvezni a gyümölcstea ízét mindennemű édesítés nélkül! A kávédat kostold meg egy kicsit több tejjel, cukor nélkül!
SAjnos nagyon sok terméket telepakolnak mindenféle adalékanyaggal, próbáld kerülni őket. Ha rád tör az édesség utáni vágy igyál egy nagy pohár viyet, ha mág mindig kívánsz vmi édeset, egyél egy kis sárgarépát, vagy gyümit. Ne feledd!! Nem a zöldségekkel, gyümölcsökkel van baj, hanem a mesterséges, kekszek, csokik, stb okozzák a legtöbb problémát. Ha mindenképp sütire vágysz akkor inkább magad készítsd, ha lehet teljes kiörlésű lisztet használva, így látod miből mennyit használtál, meg tudod saccolni adagonként a tápanyagokat.
REmélem tudod ezeket az ötleteket használni!
Sziasztok.
Én a természetes gyógymódok híve vagyok. Sokat olvasok a témában (ami segít egyre jobban eltévedni benne:) ). Úgy tudom hogy a csoki és édességevés öngerjesztő folyamat, tehát minél többet eszel belőlük annál jobban kívánod. Ez éppen a bélben élő baktériumoknak köszönhető, akik jó ha ott vannak, de ha elszaporodnak az káros. Márpedig a cukortól és csokoládétól elszaporodnak, mert ez a táplálékuk, és ha sokan vannak, akkor olyan hatással vannak rád, hogy még jobban kívánd az édességet – mert ezzel érik el hogy enni adj nekik. Állítólag két hét teljes csokimegvonás – esetleg a cukrot is visszafoghatod – megszünteti ezt a vágyat, ami persze újrakezdődik ha megint nekilátsz a csokifalásnak. Javaslom a mézet, csoki helyett műzli szeletet, édes gyümölcsöket.
Kedves ILDI!
Nagyon klassz dolgokat írtál, kaptam egy lökést, de rettenetesen nehéz a dolgot megvalósítani egyedül, a fizetős program nélkül. Mit ajánlasz nekem, és azoknak, akik még ezt a kedvező árat sem tudjuk kifizetni.
-Sajnos nagyon nehéz helyzetben vagyok /sokakhoz hasonlóan/, a házamat tavaly a bank elvette, vállalkozásom csődbe ment / szintén emiatt/. Értelmi fogyatékos fiam nyugdíjából, és az ápolási dijból, családi pótlékból élünk jelenleg. Munkát nagyon nehéz találni, pláne ilyen bedolgozásfélét, amit otthon csinálhatnék, mert a fiamat nem lehet felügyelet nélkül hagyni, ki kell szolgálni mindenben. Már 31 éves, eddig jól ment minden, de most bedőltünk. Remélem nemsokára egyenesbe jövünk,de addig is szeretnék magammal kezdeni valamit –
Na de visszatérve a problémára. 57 éves , 87 kg-os, 164 cm vagyok igen tekintélyes zsíros pocakkal. Mit tudnál ajánlani, néhány konkrétumot, amit én, és a hasonló helyzetűek itthon csinálhatnánk, ehetnénk. Persze semmiképpen sem szeretném, hogy a fizetős programot kiadd, de talán néhány gyakorlat, és kaja, amit használhatnék, ha lassabban is, mint a többiek, de haladni lehetne a zsírégetéssel.
Már azt is köszönöm, ha elolvastad levelem, és talán gondolkozol rajta.
További jó, és eredményes munkát kívánok: Belozsánszky Márta
Gyerekek! Ez az egész – sajnos – csak a pénzedről szól, hogy fizess, oszt utána ha akarsz majd lefogysz. Vegyétek már tudomásul, hogy nem kell azért fizetned, hogy megszabadulj felesleges kilóidtól! Hozzáteszem, hogy nagyon hasznos ez a program, számomra is sok újat tudott mutatni, s ez alapján változtattam egyes elemein a saját – írom: saját – fogyókúrás életmódváltásomban, amit, már 2010. október 1-e óta folytatok. 141, 4 kg-ról kezdtem, s jelenleg 127,1 kg-nál tartok. 171 cm magas vagyok, és 47 éves. Naponta ötször étkezem, s jóval kevesebbet,mint azelőtt, hétfőn,szerdán,pénteken edzés délután négy órától fél hatig, szombat és vasárnap csak kardio edzés, ami van H-SZe-P napokon is, azzal kezdem az edzést, s az Ildikó útmutatása szerint(nem semmi!) Szóval csak elkell dönteni fejben, a cigarettát is 2003 január 3-án úgy tettem le, hogy letettem, s soha többet nem fogom elővenni, nem kell itt leszoktató tréningekre járni, meg különféle kuruzslókhoz, mert azok, csak a pénzedre hajtanak. Sajnos jelen esetben is csak arról beszélhetünk, hogy a pénzünk kell az Ildikónak, s ha megkapta, hát, onnan kezdve csak rajtad múlik minden. De minek azért fizetni, a modulokban bőven van elég információ ahhoz, hogy magadnak is elkészíts egy saját életmódot, aminek kell, hogy legyen egy CÉLJA! A cél, hogy megszabadulj a felesleges kilóktól, hogy letudj hajolni bekötni a cipődet, hogy simán tudj lépcsőzni, …stb.Köszönöm, hogy elolvastások a hozzászólásom, üdv mindenkinek, és Ildikónak is, de kérem, hogy ne orroljon meg rám, amiért ilyeneket írok, csak arra akartam rávilágítani, hogy ha nincs pénzed, akkor is tudsz fogyni, s változtatni, ha A K A R S Z !
Nem tisztem Ildikót védeni, de Te, lalikirály otrombaságokat beszélsz és ellentmondasz önmagadnak. Ha ez az egész tényleg csak a pénzedről szólna, akkor nem tudtad volna megcsinálni, hogy Ildikó INGYENES útmutatóját követve cirka 10 hét alatt 14,3 kilót lefogyj. Vagy mégsem csak a pénzedről szól? Ez a cikk is ingyenes, és te is ingyenesen arcátlankodsz. Van itt érték fizetés nélkül is. Egyébként senki sem gondolhatja komolyan, hogy Ildikó majd mindennel ingyen dolgozik, és minden egyes olvasójába időt és energiát tud ölni szintén ingyen. A nap bizony mindenkinek 24 órából áll. Egy korrekt ingyenes programot kaptunk, és Ildikó megmondta, hogy már önmagában ez is elég ahhoz, hogy elindulj (ahogy a te példádból is látszik vagy az enyémből). Ezen felül kaptunk egy egyszeri ajánlatot, ami nem volt túlságosan tolakodó. Én a hat hónappal ezelőtti turnusban voltam, és azóta nagyjából havi egy levelet kapok (több ajánlatot azóta se kaptam). A havi egynél persze szívesen kapnék többet, de még így is szép teljesítmény, hogy Ildikó egyáltalán foglalkozik azokkal is, akik csak ingyenes tanácsadásért jönnek az oldalra. Ahogy olvasgattam a hozzászólásokat, Ildikó sokszor válaszol itt a blogon is. Néha olyan részletességgel, hogy az egy cikkel is felér. Szóval, ha egy fizetős szolgáltatást is üzemeltető dologra nem lehet azt mondani, hogy csak a pénzedről szól, akkor ez az oldal ilyen. Ami az akaratot illeti, azzal maximálisan egyetértek. Én is így tettem le a cigarettát még az államvizsgám után, és én is 15 kilót fogytam az elmúlt fél évben Ildikó útmutatásai alapján. Szerintem legyünk hálásak, mert ami jár az jár. Biztos lehetsz abban is, hogy ha Ildikó az ingyenes programját ilyen gondossággal állította össze, akkor a fizetős szolgáltatása is jó.
Én megvettem Ildikó programját.Csak annyit mondhatok róla, hogy sokkal többet kaptam, mint amire számítottam.És legalább nem kell gondolkoznom azon, hogy mit egyek vagy mit csináljak.Munka meg két gyerek mellett már azt is emberfeletti teljesítményenk érzem, hogy tudok edzeni, nemohgy még gondolkozzak is.:) Eddig jók a tapasztalataim.Nem érzem én sem, hogy Ildikónak ez csak a pénzről szólna.Az biztos, hogy én sem járnék be a munkahelyemre, ha nem adnának fizetést.:)Viszont a cikk kapcsán egyet nem értek és erre válaszolhatnál nekünk Ildikó: hogyan kell megváltoztatnom a hiedelmeimet? Ha valaki más tud rá válaszolni nekem, az is jó, de nekem ez nem derül ki a cikkből.
Tamás! 15 hét, s nem mondok ellent magamnak. A mondandómnak a lényege ott van ez elején és a végén. Az akarat és a gondolkodás, hogy szeretném-e látni az unokáimat férjhez menni, megnősülni, s mindezt egészségesen ép elmével. Szóval csak azt akarom kifejezni, ha van olyan túlsúlyos ember, aki valóban elhatározta magát, s valóban változtatni akar, DE nincs hozzá anyagi fedezete, mert egyszerűen N I N C S, akkor is eltud indulni e nagyszerű program alapján, s véghez viheti terveit, hogy a kitűzött CÉL-ját elérje. Ne a pénzről szóljon már minden, mindig. Abból a pénzből, amit itt kifizetne, abból simán letud adni 10-12 kg-ot, amit egészséges élelmiszerre és kondi bérletre költ. Na, ezt akartam csak. Ildikó meg még szép, hogy foglalkozik veled, válaszolgat(ha ő válaszolgat)hisz őneki az az érdeke, hogy megvásárold azt a drága programot, hisz ebből (is) él …gondolom én. És ez nem bántás vagy blablablabla … pszt, és halgass a szívedre, rájösz, hogy igazat beszélek. 2001-ben december elsején 138 kg-ot mutatott a mérleg, akkor elhatároztam, hogy ezen változtatok. Egerben találtam egy nagyszerű hölgyet (milyen érdekes, a nők foglakoznak ezzel inkább), aki orvosként asszisztált, de mellette a fogyni szándékozóknak egyénileg személyre szabott kúrát állított össze. Személyes beszélgetés volt köztünk kettő óra hosszat, majd fél óra múlva kezemben volt a rám szabott 6 hetes fogyókúra, ami nem csupán egy fogyókúra volt, hanem egy életmód váltás. Szóval 2001. december elsejét írunk, s 2002. június 10-én(akkor hagytam abba- ötször ismételtem meg a 6 hetes kúrát) a mérleg nyelve 86 kg-ot mutatott. Ismerőseim, rokonaim, azt hitték rákos beteg vagyok, amikor találkoztak velem. Annyira lefogytam, pedig a magasságomhoz képest még kellett volna. De a baj az volt, hogy ugyan jártam én edzeni, de túl későn kezdtem, s elvesztettem sok-sok izmot. Edzéseimet követően izmosodtam, s jött is fel a kiló szépen, de nem kövéredtem, nem zsírosodtam, de visszanyertem azt a külsőmet, hogy nem néztek rákosnak. Boldog voltam, de a boldogságba beleszólt az élet, válás, új kapcsolat,költözés.Új munkahely, új emberek, más vidék,más szokások, megnyugvás, beilleszkedés, elfogadtatás. Elfogadtak, megnyugodtam, teltek az évek, 2005-ben baleset, edzések elmaradtak. Felépülést követően, elhanyagoltam magam, a nyarakat együtt töltöttük a gyerekeinkkel, vidámság, jólét, s bizony éreztem, hogy szükülnek a ruhák. Nem vettem ( vagy nem akartam) tudomást venni róla, az eredmény az lett, hogy megint túlsúlyos lettem. E program rávilágított a korábbi hibáimra, s most már azokat kiküszöbölve, újra a jó utat járom, s a célom elfogom érni, s úgy, hogy nem adok ki érte feleslegesen egy forintot sem, hisz azt a 15 ezer forintot vízre költöm és élelmiszerre. Beruháztam az alagsorban egy kisebb konditerembe, ez ép elég anyagi kiadás volt részemről, s nem tudok tovább nyújtozkodni,mint ameddig a takaróm ér.Én szorítok mindenkinek, s nagyon remélem, hogy azért nem fogunk itt összeveszni. Csókollat benneteket!
lalikirály, látom nem sikerült megérteni, hogy miért tartom problematikusnak, amit írtál. Idejöttél az oldalra, felhasználod Ildikó ingyenes moduljait, sikereket érsz el, majd visszajössz, és leszólod Ildikót, hogy ez az egész csak a pénzről szól. Ha a szívemre hallgatok, ahogy te kéred, én mást érzek mint te. Számomra idejönni és durván leszólni Ildikót azért, mert van egy fizetős szolgáltatása is nem csak butaság, hanem olyan, mintha a saját élőhelyedre piszkítanál. Már csak azért is, mert vélhetőleg a fizetős szolgáltatás teszi lehetővé az ingyenes cikkeket is. Szerintem evidens, hogy ha valakinek köszönhetsz valamit, és valaki hasznos, jó tanácsokkal látott el ingyen (még akkor is, ha valamikor kaptál egy egyszeri ajánlatot egy fizetős szolgáltatásra) akkor azt nem fogod lehordani, és nem fogod valamiféle aljas személynek beállítani, aki ha megkapja a pénzt, akkor beint és magadra hagy. Főleg, hogy azt, amire te itt állítólagosan felhívod a figyelmet, már Ildikó is megmondta: az ingyenes modulokkal is el lehet indulni, de ha valaki több segítséget akar (mert lusta, mert kényelmes, mert szereti ha felügyelik, mert nem akar gondolkodni – Lásd Móni hozzászólását néhánnyal fölöttem -, mert olyan napja van, vagy mert egyedül nem tudja vagy nem akarja elkezdeni), akkor azok többletszolgáltatásokért fizethetnek. Amit mondasz és ahogy mondod, lali, az minden, csak nem király. De ahány ház, annyi szokás. Te is érezted, hogy etikátlan és durva volt, amit írtál, hiszen kérted Ildikót, hogy ne orroljon meg rád. Pedig volna miért. Az akarattal és a többivel egyetértek, de a te fő mondanivalód, illetve annak hangsúlya nem ez volt. Azt anélkül is el tudtad volna mondani, hogy Ildikót leszólnád. Ha ezt, amit írtam nem sikerült megérteni, akkor nincs miről a továbbiakban diskurálnunk, mert más fogalmaink vannak az etikáról és a háláról. Összeveszni én biztosan nem fogok veled, mivel részemről ennyi volt a látótértágítás. Hogy mit kezdesz vele, az már a te dolgod.
Tamás! Te egy idióta vagy! Te nem értetted meg, hogy mit írtam, de nem is vesződöm veled tovább, hisz nem is akarod megérteni!Látótértágítás, pfff micsoda szavak, olvasod te, hogy mit böfögsz itt egyáltalán? Olyan szavakat, mondatokat akarsz a számba dni, amelyek elsem hangzottak, olvass már vissza te szerencsétlen lúzer!
lalikirály! Látom előjött a vitakultúrád csúcsa: „idióta”, „böfögsz”, „szerencsétlen”, „lúzer”. Nos, akkor íme azok a szavak, amiket te nem mondtál, de én a szádba akarok adni:
Ez az egész – sajnos – csak a pénzedről szól, hogy fizess, oszt utána ha akarsz majd lefogysz. (Vagyis Ildikó megkapja a pénzed, beint és magadra hagy.)
Sajnos jelen esetben is csak arról beszélhetünk, hogy a pénzünk kell az Ildikónak, s ha megkapta, hát, onnan kezdve csak rajtad múlik minden. (Vagyis, már másodszor, mint egy megerősítésképpen, Ildikó megkapja a pénzed, beint és magadra hagy.)
üdv mindenkinek, és Ildikónak is, de kérem, hogy ne orroljon meg rám, amiért ilyeneket írok (Vagyis érezned kellett, hogy kicsit durva volt a beszólásod, különben csak nem térnél ki erre.)
Hogy is mondtad? Olvass már vissza te szerencsétlen lúzer? Megtettem, és ezeket találtam. Nem mellesleg ezeket nehezményeztem, és ezekről írtam az előzőekben. Látom továbbra sem sikerült megértened, amit mondok, de nyilván ez már nem is fog menni, hiszen ha valaki nem akarja érteni vagy olyan az erkölcsi kódexe, hogy nem érti (ezt már magam sem tudom eldönteni), hogy mi a gond a fent idézett beszólásokkal mindazok tükrében, ami itt már elhangzott (vagy amit Ildikó is megírt nekünk), és a harmadik vitahozzászólásában már jön a személyeskedés és a durvaság, arra nem érdemes több szót pazarolni. Persze nem csodálkozom, hisz biztosan nagyon frusztráló, hogy azt hiszed, nem értik, amit mondani akarsz, miközben csak arra hívták fel a figyelmedet, hogy az igazságtalan és arcátlan (ha úgy tetszik bunkó) beszólásaid az állítólagos pozitív mondanivalód lényegét írják felül (ezért mondtam a következőt: „Az akarattal és a többivel egyetértek, de a te fő mondanivalód, illetve annak hangsúlya nem ez volt. Azt anélkül is el tudtad volna mondani, hogy Ildikót leszólnád.”). De te tovább értetlenkedsz. Tedd azt, ezt pedig zárjuk le, mert ez a blog nem erről szól, ahogy a hozzászólások sem erre valók.
Tamás!Kapd be te f@sz!
Sziasztok!
Igaz hogy új vagyok és (bocs)de nem olvastam el az összes hozzászólást de szerintem ha bárkinek lenne ekkora tapasztalata és egy jó un.”kiszolgáló” csapat (nem leszólás!!!)állna a háta mögött, ugyan ezt csinálná.
Természetes hogy mindenki pénzből él hiszen ezért kapsz „fitnesz kaját” a boltban.Az pedig hogy ki miben hisz már más lapra tartozik.Az viszont közös cél hogy változtatni kell.Ehhez kívánok mindannyiunknak sok sikert és kitartást!
Hajrá!
Mi van az úszással? Állítólag az minden izomcsoportra kedvező
hatással van.Most akkor gyúrjunk,biciglizzünk,fussunk,vagy
ússzunk?
Üdv Mindenkinek
Jó néhány éve érdekel a fogyókúrával kapcsolatos téma. 2006 óta tartó komoly betegségem, a műtétek és utógondozások gyötrelmei, ezek hatására bekövetkezett hirtelen fogyások után a szervezetem kezdett helyreállni, én is megnyugodtam, s ennek örömére el is hagytam magam. 15 kiló felesleg volt rajtam 23 napja, amikor is nem akartam hinni a szememnek, s kétszer is megmértem magam. Azt tudtam, hogy éppen szunnyadó betegségem miatt igen szigorú étrendet kellene betartanom, ezt ideig-óráig sikerült is megvalósítanom, de időnként elszabadult a pokol, s mérhetetlen mennyiségű csokit faltam be. De nemcsak a mérleg nyelve akadt ki, hanem én is 23 napja. Akkor határoztam el, hogy ez így nem mehet tovább. A kalóriatáblázat letöltésével kezdtem – itt akadtam rá Ildikó programjára. Tulajdonképpen szinte mindent tudtam már amit leírt, vagy tapasztalatból vagy netes böngészésből, de ilyen jól egy csokorba gyűjtve sehol nem találtam. Ezért köszönet neki. Elgondolkodtam mit szeretnék, hogyan és mennyi idő alatt. A legnehezebb az étrend összeállítása volt, mivel nemcsak a kalóriákat és a napi 5-6 étkezést kellett figyelembe vennem, hanem mindezt össze kellett egyeztetnem azzal a táplálék listával, amit a betegségem enged. Nem volt könnyű, de másfél hét alatt sikerült egy olyan étkezési rendet és sorrendet kialakítanom, ami a legkevésbé terheli a szervezetem, mindenféle megtalálható benne, ezek együtt jól kombinálhatóak, s ráadásul nem gyötör az állandó éhség. De mondhatom, a csokiról volt a legnehezebb lemondani. De eszembe jutott, amit egyszer egy francia tanárnőm mondott, hogy nem kell ahhoz gyereknek lenni, hogy megjutalmazzuk önmagunkat. Minden sikeres vizsga után vásároltam magamnak valamit. Nos most nem rohanok ruha vagy könyv után, viszont mindennap megjutalmazom magam egy pici falat csokival, az elmúlt nap jól végzett edzése és betartott étkezése miatt. Lehet, hogy bután hangzik és nem igaz, de úgy gondolom, ha az étkezésem és mozgásom megfelel az elvártnak, s eredményei vannak, akkor nem kell félni egy falat csokitól vagy egy szeletke sütitől. Az életmódváltás számomra nem azt jelenti, hogy minden finomságról le kell mondani, épp ellenkezőleg, megengedhetem magamnak -persze mértékkel – ha teszek azért, hogy ne csak a táplálkozásom legyen egészséges, hanem a testem és lelkem is. Én ezt így tudom kereknek elképzelni. Nem szégyenlem, 76,4 kg-ról indultam, 23 napja tartó étrend átalakítás és edzés mellett január 24.-én 70,7 kg-ot mutatott a mérleg. Igaza van Ildikónak, ezt fejben kell eldönteni, s ha ott sikerült, akkor jöhet a gyakorlat
Nagyon szeretnék illetve Akarok lefogyni de nincs arra lehetőségem hogy elmenjek aerobikozni vagy konditerembe járjak mert falun élek.sajnos a mozgásom elég szegényes ,nem vagyok csoki függő mégis szinte mindentől rohamosan hízom.Gondolom a korom miatt is 37éves vagyok és már engem zavar hogy kezdek pocakosodni.hozzá teszem 3 gyermekem van,és tudom hogy már sohasem leszek a régi 59 kg-os Babi .Köszönettel egy edzémester .com olvasó.
Valóban ennyi hozzászólást én sem olvasok el,de egy párat elolvastam ezekhez
szeretnék hozzászólni.
Először is azzal szeretném kezdeni,hogy jó magam 38.évig repültem mint vadász
repülő(hajózó)azt nem mondom,hogy kényszerből,mert ezt a foglalkozást kényszerből nem lehet csinálni.Amikor el kezdtem az iskoláimat igen csak sok
rostán kellett átesnem,mindig azon voltam,hogy ki ne szuperáljanak mert az a
tanulmányaimba illetve a hivatásomba kerül.Végig csináltam (135)indultunk a
Szovjetunióba és 45.-en végeztük és sajátítottuk el a repülés minden feladatát.Ezzel azt akarom mondani,hogy mindegy hány éves vagy ha akarsz valamit elérni akkor nem siránkozni,kifogásokat keresni hanem neki kell állni és dolgozni a kilókat…az ember míg él soha ne adja fel a céljait
amit el akar érni..
üdv:H.CS.K.nyugalmazott rep.ezredes
Kedves Ildikó, kedves fiatalabb nőtársaim!
69 éves vagyok, l60 cm magas. A kortársaimhoz képest nem vagyok elhízva: 62 kg vagyok. De 4 kb fölösleg van rajtam ahhoz, hogy a tavalyi nadrágjaimba, szoknyáimba beleférjek.
Nincs módomban eljárni fitnesztermekbe, sőt sehová.
Én minden egyes étkezésemnek az EGYHARMADÁT leveszem.Ezt határoztam el!!! Ez azt ereményezte, hogy most 3 hét alatt 2 kb-ot fogytam. Ezt a módszert bárki elkezdheti, vesztenivalója nincs. Mert idős korban az izületek sem bírják a fitneszezést.
Tehát minden egyes étkezésből vegyél el 30 %-ot és az eredmény nem marad el.(persze csoki, süti, nuku!!!)