Avagy „Ha a holnapra vársz, azzal az a gond, hogy mire végre eljön, addigra már mának hívják.”

 

Nemrégiben kezembe akadt James Rohn Az élet kirakós játékának öt darabja (The Five Major Pieces to the Life Puzzle) című könyve, amiben olyan jól meg volt valami fogalmazva, hogy ahhoz nehezen tudnék mit hozzátenni. Ezért inkább nem is teszek. Lássuk hát:

Ha a holnapra vársz, azzal az a gond, hogy mire végre eljön, addigra már mának hívják.

Ma pedig a tegnap holnapja van. A kérdés tehát az, hogy mit kezdtünk a benne rejlő lehetőségekkel? Sajnos legtöbbször a holnapot is úgy fecséreljük el, ahogy elfecséreltük a tegnapot és a mát. A vágyaink ellenére egyre távolabb kerül tőlünk mindaz, amit elérhettünk volna. Míg nem egy szép napon belénk csap a felismerés, hogy a vágyaink, az álmaink, mindaz, ami lehetett volna minden egyes elfecsérelt nappal apránként csúszott ki a szorításunkból.

Éppen ezért állandóan emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy az óra bizony ketyeg. És ahogy az óra ketyegni kezdett az első lélegzetvételünk pillanatában, egy nap ugyanúgy fog megállni is.

Az idő szemében minden ember egyenlő. A legkiválóbbakat és a leghitványabbakat is egyforma közömbösséggel ragadja el. Az idő esélyt ad mindnyájunknak, de megköveteli, hogy átérezzük a sürgető szavát.

Nézz meg egy csapatsportot, ahol az egyik csapat éppen hogy, de vesztésre áll a mérkőzés vége előtt néhány perccel. Nagyon gyakran az utolsó néhány percben sokkal intenzívebb, bátrabb, mozgalmasabb és okosabb játékot szoktunk látni, mint addig az egész meccsen. Hogy miért? Mert a vereség előszele megcsapja a csapatot, hirtelen átérzik az idő sürgetését, és megpróbálják teljes erőbedobással kihasználni az időt, ami még maradt.

Ugyanez a helyzet az életünkkel is. A másodpercekből percek lesznek, a percekből órák, az órákból napok, amíg egy reggel arra a felismerésre ébredünk, hogy a lehetőségeink elillantak, és az utolsó napjainkban már csak fájlalni tudjuk, hogy sosem tettünk az álmainkért.

Mert amikor az élet játéka véget ér, nem kapunk második esélyt a hibáink kijavítására.

Az óra, amely szép lassan elüti életünk óráit nem törődik azzal, hogy nyertes vagy vesztes vagy-e. Nem érdekli, hogy az életedben sikeres voltál-e vagy elbuktál. Magasról tesz a kifogásokra, az igazságosságra vagy az egyenlőségre. Az egyetlen igazán fontos kérdés tehát az, hogy hogyan játszod a játékot.

A korától függetlenül mindenkinek éreznie kell az idő sürgetését, amely tettekre késztet, mégpedig most azonnal. Mindig tisztában kell lennünk az életünk minden egyes percének értékével, mert sokszor annyira jelentéktelennek érezzük őket, hogy könnyű szívvel, észrevétlenül vesztegetjük őket a semmire.

Amíg élünk és lélegzünk, még mindig van elég időnk. Még mindig van számtalan esélyünk és lehetőségünk, hogy megmutassuk, mire is vagyunk képesek. Legtöbbünknek még van holnapja, jövő hete, jövő hónapja, sőt jövő éve is. Ám hacsak nem tanuljuk meg érezni az idő sürgetését, ezek a tünékeny pillanatok éppúgy kárba vesznek, ahogy az őket megelőző hetek, hónapok és évek is kárba vesztek. Az idő szűkös, használd tehát ki, amennyi adatik!

Hogy lásd, mit tartogat számodra a jövő, csak azt kell megnézned, hogy milyen a jelened és mit teszel a jövődért.

Nézd meg, hogy milyen irányba haladsz, haladsz-e egyáltalán valamilyen irányba! És itt egyáltalán nem kell leszűkíteni a kérdést pusztán arra, hogy szeretnél-e megszabadulni a zsírpárnáidtól vagy hogy formásabb, atletikusabb testet szeretnél-e. Sőt… ennél többről van szó.

Vedd számba, hogy milyen céljaid vannak, hogy milyen álmaid vannak, amelyeket mások előtt is szégyellsz és tégy egy lépést – egy bármilyen kis lépést, csak tégy egy lépést – még ma! Igen, még ma! Ha nem tudod hol kezd, legalább gondold át, hogy mit is szeretnél, milyen akadályokba ütközhetsz és hogyan tudod azokat legyőzni.

Aztán tégy egy kis lépést érte holnap is, és holnapután is. Nem kell nagy lépést tenni holnap sem és holnap után sem. Elég csak egy picit. És a lépések összeadódnak. A centikből méterek lesznek, a méterekből kilométerek, a kilométerekből pedig hatalmas távolságok, míg egy napon észre nem veszed, hogy pusztán napi kis lépésekkel mekkora eredményt is értél el!

A fogyás, alakformálás, és az izomépítés is így működnek. Apró lépésenként.

Mert nem sokat kell tenni, hanem következetesen kell tenni. Ha pedig az eddigi írásaim, illetve az ehhez hasonló motivációs írások mellett több segítségre van szükséged, még néhány napig jelentkezhetsz az Alakváltó Programba!

A jelentkezéseket november 9-én éjfélkor zárjuk. Az után lezárjuk a jelentkezéseket, és nem lesz lehetőséged a csapatba kerülni, tehát cselekedj most!

[button link=”http://edzesmester.com/edzesmester-alakvalto-program-osz-2012-akcio.html” color=”green”] >> Szeretnék az Alakváltók csapatába kerülni[/button]

És mindenképpen fogadd meg a fenti tanácsot! Gondold át, hogy milyen célt szeretnél elérni, és tegyél érte ma! Ne hagyd a mát kárba veszni!

Szép napot,
Szűcs Ildikó
EdzésMester

 

Ez a cikk szerzői jogvédelem alatt áll! Másolása, módosítása, egyéb fórumokon való – részben, vagy egészben történő – közzététele nem engedélyezett! Ha szeretnéd megosztani másokkal, ezen oldal linkje közzétehető.