Avagy két pszichológiai törvényszerűség, amiről fontos tudnod!

Cyril Northcote Parkinson brit író és akadémikus az állami hivatalok működésének vizsgálata közben az alábbi két furcsaságot észlelte:

  1. A munka kitölti az elvégzésére szánt időt (Parkinson törvénye)
  2. Egy döntés megvitatására szánt idő, fordítottan arányos a döntés jelentőségével (a trivialitás törvénye).

Ez a két törvény, ha elsőre nem is látszik, az élet minden területén igaznak bizonyult. Tehát nemcsak hogy igaz Rád is, de kifejezetten megkeseríti az életedet, és megfoszt a lehetséges eredményeidtől. Többek között attól is, hogy egészségesen étkezz vagy, hogy fizikailag fitt lehess.

Ha tudni akarod miért, nézzük gyorsan meg, hogy Parkinson mi alapján fogalmazta meg ezt a két törvényt, majd azt, hogy ez miképp van hatással a Te életedre.

A Parkinson-törvény

Parkinson észrevette, hogy az állami hivatalok képtelenek hatékony módon működni. Minden erőfeszítés ellenére a köztisztviselők száma évről évre nő, függetlenül attól, hogy a közfeladatok mennyisége változik-e. Ennek gyökerét két egyszerű okban látta:

  1. A köztisztviselők a beosztottjaik számát akarják növelni és nem pedig a riválisaikét. Vagyis, ha túlterheltnek érzik magukat, akkor nem szívesen adják át a feladataik egy részét egy velük egyenrangú munkatársnak (hiszen abból így rivális lehet), inkább beosztottakat vennének fel még akkor is, ha az egyértelműen drágább és kevésbé hatékony megoldás.

 

  1. Mivel a köztisztviselők túlterheltség esetén beosztottakat kapnak, érdekeltek abban, hogy a munka többnek látsszon, mint amennyi. Anélkül tehát, hogy ennek feltétlenül tudatában lennének, a közszolgák rengeteg munkát adnak a többi közszolgának úgy, hogy közben maguk sem tétlenkednek. A köznyelvben ezt hívjuk „aktatologatás”-nak.

Ebből a két megfigyelésből kiindulva tudta Parkinson megfogalmazni az első törvényét, miszerint a munka kitölti a rendelkezésére álló időt. A törvény ugyan a hivatalok kapcsán fogalmazódott meg, ám a folyományait az élet számos különböző területén megfogalmazták. Íme, néhány példa.

  • A havi kiadások addig emelkednek, amíg elérik a havi keresetünk összegét.
  • A házimunka mindig annyi időt vesz igénybe, amennyi időnk van rá.
  • Az adat mindig kitölti a számítógépünkön rendelkezésre álló tárhelyet.

A tanulság viszont roppant egyszerű:

Ha a célunkhoz nem rendelünk konkrét határidőt, akkor sohasem fogjuk elérni, hiszen a megvalósítására szánt idő potenciálisan végtelen. Ha a fitnesz céljainkhoz nem rendelünk egy cselekvési tervet és nem tűzünk ki egy határidőt, akkor hiába várunk az eredményre.

Az EdzésMester Alakváltó Programban éppen ezért havi egységekben dolgozunk, és havi részcélokat tűzünk ki. Ez eléggé hosszú idő ahhoz, hogy már legyen változás, ám elég rövid idő ahhoz, hogy legyen türelmed kivárni. Most éppen lehet jelentkezni, ha akarod, most tedd meg (és később ne mondd, hogy nem szóltam!) :-)

>> Igen, tervszerű programot szeretnék, célokkal és határidőkkel, ezért jelentkezem!

Tehát a halogatás – amely mindnyájunknak „kódolt” nyavalyája – a legjobban azzal győzhető le, ha a kitűzött céljainkhoz reális határidőket szabunk meg. Ahogy azt láthattad, Parkinson-törvény nem pusztán a halogatásra vonatkozik, de annál a leginkább tetten érhető. Ugyan hányszor határoztad már el, hogy elkezdesz mozogni és hányszor lett belőle valami? Ugye? Persze tudom, hogy egyedül nehéz, de az Alakváltó Programban egy csapatban leszel, elszámolótársakkal, akikkel hozzám hasonlóan napi szinten tartod a kapcsolatot.

>> Igen, véget vetek a halogatásnak, és egy csapatban szeretném elérni a fitnesz célomat!

Jelentkezz most! És persze a jelentkezéstől függetlenül fontold meg, hogy minden dolognak, ami fontos a számodra adj egy határidőt. A határozatlan idejű cél ugyanis csak határozatlan idő alatt „érhető el”!

A trivialitás törvénye

Parkinson azonban nem csak a fenti furcsaságot tapasztalta. Talán elsőre nem feltűnő, de a második megfogalmazott törvénye még alattomosabb, mint az első, mert sokszor nem értjük, hogy mi van a háttérben, egyszerűen csak a szerint működünk. Nézzük meg hogyan.

Parkinson egy költségvetési bizottság ülésén megvitatandó három pontot hoz elő példaként. Az első pont egy atomerőmű megépítése, amiről mindössze két és fél perc alatt döntenek.

A második pontban egy biciklitároló megépítését kell megvitatni. Egy biciklitárolót már mindenki el tud képzelni, és a költsége is sokkal kézzelfoghatóbb, mint az atomerőműé. Szenvedélyes vita kezdődik tehát arról, hogy kell-e a tároló, illetve azbeszt vagy galvanizált vas teteje legyen-e. Hozzávetőlegesen 45 perc részletekbe menő vita után a bizottság végül kb. 12%-kal kisebb költségvetéssel szavazza meg a biciklitárolót.

Az utolsó pontban viszont a bizottsági üléseken felszolgált italokról döntenének. Ha az előző pontnál volt is olyan, akinek fogalma sem volt a biciklitárolók megépítésének költségeiről, a kávéról biztosan van véleménye. A bizottsági tagok tehát másfél órán át vitáznak, mire eljutnak oda, hogy a kérdésről nem tudnak dönteni, a következő ülésig több információt kérnek!

Joggal merülhet fel benned a kérdés, hogy mi köze ennek a Te életedhez, és különösen mi köze ennek a fitnesz tervedhez?! Elárulom! Az első tanulság:

[box] Minél kevésbé látjuk át, hogy mit kell tennünk valamiért, annál könnyelműbben döntünk róla.[/box]

Az első kérdésről, ami a legjelentősebb és a legnagyobb költségvetésű tétel volt a bizottság aznapi napirendi pontjai közül (atomerőmű), mindössze 2,5 perc alatt döntöttek. Ehhez hasonlóan mindenki könnyen eldönti azt is, hogy tesz valamit az egészségéért. Ám innentől válik nehézzé a kérdés, hiszen nem tudni, hogy pontosan mit is kell tennie az egészségéért. Mert nálunk nem úgy megy, mint egy bizottságnál, hogy döntünk róla, és majd valakik, akik értenek hozzá, megvalósítják. Itt nekünk kell megvalósítani.

Persze azért lehet annyit könnyíteni, hogy legalább részben úgy menjenek a dolgok, mint egy bizottságban. Ehhez csak kell egy megbízható program, ami mögött megfelelő szakértelem áll, és ahol nem kell azon aggódni, hogy milyen képzettség nélküli ember tudása áll (vagy nem áll) a program mögött. Ahol minden ki van találva, és a döntés meghozatala után csak követni kell a szakértői utasításokat az eredményhez. Pontosan ezért lett 2009 évben életre hívva az EdzésMester Alakváltó Program és az Alakváltó közösség.

>> Igen, eldöntöttem, nekikezdek! Legyen az Alakváltó Program az én szakértői segítségem!

Miért tűnik a változtatás olyan macerásnak?!

De mi van akkor, ha pontosan tudjuk, hogy miről van szó és mit kell tenni ehhez? Akkor lép életbe a második tanulság, ami egyébként a Parkinson-törvény egyfajta kiterjesztése is lehetne:

[box] Ha van lehetőség egy dolog elhalasztására, akkor azt a lehetőséget meg fogjuk találni![/box]

Jövő hétfőtől kezdjük el a mozgást, mert hét közben nem lehet, az valahogy nem „kerek”. Áh, inkább jövő hónaptól, az az igazi! De addig nem lesz időm megnézni, hogy hogy is kellene étkeznem e mellé, úgy meg nem ér semmit, ezért inkább, majd ha lesz egy kis szabad időm, átgondolom és tervet készítek. És már el is akadt a dolog. De vajon miért?

Alapvetően a biztonságra, azaz bizonyos tekintetben a változatlanságra törekszünk. Fura, mert ugye a mondás szerint „a változatosság gyönyörködtet”, de mégis ez a helyzet. Éppen ezért a változások ellen az elménk úgy tiltakozik, hogy azt rendkívül macerásnak állítja be.

Gondolj bele őszintén: ha belegondolsz az életmódváltásba kicsit konkrétan (tedd meg most!)
Gondold egy pillanatra végig, hogy mit is kellene tenned! (Hagyok neked erre egy kis időt!)
…
… G O N D O L K O D Á S I   I D Ő …
…
…
…

Nem szorult össze egy picit a gyomrod vagy nem éreztél egy kis stresszt a mellkasodban, amikor belegondoltál, hogy mozogni kell, tervszerűen étkezni, stb.? Ugye, hogy igen. :-)

Pedig racionálisan te is tudod, hogy ez a változás nem csak pozitív, hanem ha pontosan meg van adva, hogy mit kell csinálni, akkor nem is olyan macerás. Az elméd mégis olyan érzetet kelt benned!

Az elménk így tiltakozik a változások ellen: egyszerűen átver és hamis képet fest a dolgokról! Így törekszik a változatlanságra! Ezért tudunk nehezen változtatni a rossz szokásainkon, és ezért érezzük magunkat kényelemben a megszokott rutinban.

Biztosan nem fogod kitalálni, de az Alakváltó Programban a Motivációs részben van megoldás arra is, hogy hogyan tudod a rossz szokásaidat jó szokásokra cserélni, és hogyan tudsz a változások ellen tiltakozó elméden úrrá lenni addig, amíg el nem sajátítja az új, kívánatos szokásokat! Ekkor pedig már az elméd a jó szokásoktól eltérő változások ellen fog téged agitálni, ami jó!

>> Igen, el akarom sajátítani az egészségszokásokat az Alakváltó Program segítségével! Belépek a programba!

És most jöjjön egy pszichológiai trükk lustáknak

Hányszor döntötted már el, hogy teszel valamit, de végül nem lett belőle semmi, mert lusta voltál? Most akkor kezdjük egy egyszerű dologgal: gondolj arra, hogy ma „edzeni” fogsz és megcsinálsz egy gyakorlatot 10-szer. Ez a gyakorlat legyen az, hogy odaállsz egy fal elé úgy, hogy a vállmagasságban kinyújtott a karod és a fal között legyen kb. 10-15 cm. Ezek után dőlj előre (nem derékból, hanem bokából), amíg a tenyered el nem éri a falat. Most lassan hajlítsd be a karod és engedd a testedet a fal felé dőlni, amíg a homlokod el nem éri a falat, majd told magad hátra a karjaid kinyújtásával. Lényegét tekintve ez hasonlít egy fekvőtámaszhoz, csak most állsz. Na ezt kell megismételned 10-szer! Vagy túl lusta vagy hozzá?

Íme, egy kis segítség: szorítsd ökölbe a kezed, és kezd el egyre erősebben szorítani! Közben mondogasd magadnak, hogy „Megcsinálom a gyakorlatot! Megcsinálom a gyakorlatot!”

Hamarosan érezni fogod, hogy tényleg tettre kész vagy! Hogy miért? Mert ahogy arra két pszichológus, William James és Carl Lange egymástól függetlenül rámutatott, az érzelmeink testi változásra is kialakulnak! Ha ordítunk, még dühösebbek leszünk, ha mosolygunk, jobb kedvre derülünk, és ha ökölbe szorítjuk a kezünket, akkor eltökéltebbekké válunk!

Ha megcsináltad a fenti gyakorlatot, akkor biztosan kész vagy az alakváltásra!

>> Igen, megcsináltam a gyakorlatot, és szeretnék Alakváltó csapattag lenni!

Ha nem csináltad meg, akkor sem kell elkeseredned. Csak próbáld ki majd ezt a gyakorlatot később egy életszerűbb helyzetben, és meglátod milyen jól működik! Addig is…

Szép napot,
Szűcs Ildikó
EdzésMester

 

 

Ez a cikk szerzői jogvédelem alatt áll! Másolása, módosítása, egyéb fórumokon való – részben, vagy egészben történő – közzététele nem engedélyezett! Ha szeretnéd megosztani másokkal, ezen oldal linkje közzétehető.