„Hogy lehetnék már elhízva, ha egyszer vékony vagyok?

Ez nem ellentmondás?”

Nem, de nézzük meg, hogy miért nem. A legtöbb ember fogyókúrákban gondolkozik. De miről is szól egy fogyókúra? A fogyókúrák többségével a fogyókúrázó kúraszerű, ideiglenes változtatásokat iktat be az életébe. A leggyakoribb ilyen változás a kalóriabevitel drasztikus csökkentése , amely rendkívül pusztító hatású. Ha hirtelen felére csökkented a kalóriabeviteledet – vagyis hétköznapi nevén koplalsz :-) –, akkor kizárt, hogy ne veszíts a testsúlyodból. Mindezt egyszerű mérni is, hiszen ráállsz a mérlegre, és többet mutat vagy kevesebbet mutat. Ha többet mutat, búslakodsz, ha kevesebbet, örülsz, nem igaz? Legjobb, ha megjegyzed: a mérleg ilyetén való használata a tartós fogyásban az egyik legnagyobb ellenséged.A mérleg ez esetben azért rendkívül csalóka és alattomos jószág, mert nem mondja meg, hogy mennyi zsír van rajtad, csak azt, hogy te hány kilót nyomsz. Neked viszont – mondjuk ki – nem az számít, hogy hány kiló vagy, hanem az, hogy mennyire domborodnak ki a már meglévő izmaid a zsírpárnák alól, hogy mennyire van jó és férfias tested, mennyire tetszel a lányoknak, és hogy mennyire érzed magadban duzzadni az erőt és az energiát. Legtöbben sajnos még ma is úgy tekintenek a testsúlyra, mint a fittség és/vagy a kívánatos alak univerzális mérőszámára. Ez a gondolkodás azonban azonosítja az alacsony testsúlyt a fittséggel. Sajnos ez pusztán illúzió, ami sokszor még inkább eltakarja az igazi problémát. Egy 70 kilós pasi ugyanis még mindig számíthat elhízottnak, ha a 70 kilóból 30 zsír. A mérleg ugyan nem mutat sokat, de mivel az izmai helyén zsír van, a teste puha és erőtlen. Ezzel szemben akár 100 kilósan is lehet valaki „sovány”, ha a testsúlyának zsíraránya megfelelő. Különösen, hogy az izomnak nagyobb a tömege, mint a zsírnak.